elsősorban a Magyar Katolikus Egyház 1958 (II. Vatikáni Zsinat) előtti fontos eseményeit és hittudósait mutatja be, emléket állítva a Budapesten 1938-ban megrendezett Eucharisztikus Világkongresszusnak,
Mindszenty bíborosnak, a Regnum Marianumnak, az 1952-ben feloszlatott szemináriumok, szerzetesrendek vértanúinak, száműzetésre ítélt volt tanárainak és papnövendékeinek.
Röviden megemlékezünk dicsőséges 1956-os szabadságharcunkról, valamint minden katolikus hívő kötelességeként érintjük a - napjainkat is érintő - legfontosabb katolikus hitvédelmi kérdéseket.
Az 1938-as budapesti Eucharisztikus Világkongresszus emlékkönyve az oldal aljára görgetve megtekinthető és letölthető. A honlap tartalma folyamatosan bővül.
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
A 2026-os országgyűlési választásokat megelőzően (és már a korábbi években is: http://www.eucharisztikuskongresszus.hu/KG_hit_401.html ) – többek között annak okán, hogy látva a társadalom nagyfokú tájékozatlanságát, félrevezetettségét és átlagában tekintve morálisan is katasztrofális szintjét – többszöri kérést jelentettünk meg magyar egyházi felsővezetők felé, az országgyűlési választások előtti, körlevélben történő, egyértelmű erkölcsi állásfoglalás mellett. Nem pártok, de az ateista-globalista irányzatok megnevezése és az azoktól való egyértelmű elhatárolódás, másrészt a patrióta-nemzeti oldal erkölcsi támogatása érdekében, továbbá egyházi lapokban történő, alábbi nyilatkozattételünk elfogadása és megjelentetése ügyében:
https://katolikus.info/liberalizmus-es-keresztenyseg.html.
Ennek az idei alkalommal vagy válasz nélkül hagyása vagy egész egyszerűen elutasítása történt meg a különböző hivatalos egyházi fórumokon. Viszont az Új Ember 2026. május 3-i számában leközlésre került Székely János és Gájer László szerzők az alábbiakban kritika alá vont nyilatkozata. Csak mellesleg jegyezzük meg, hogy ilyenkor hol marad a fennen hirdetett kiegyensúlyozott tájékoztatás? Ami nem támogatja a balliberális globalista irányvonalat, az már sehol nem jelenhet meg hivatalos egyházi fórumokon? Az Egyháznak bizony vannak – szerencsére nem is kevesen – valóban nemzeti és partióta tagjai is! Az ilyen nyilatkozatok, nyilatkozataink megjelentetése ellen, amikor az elutasításra került, mindig az volt az elutasító indok, hogy az Egyház ne politizáljon, illetve, hogy ezzel ne ossza meg a templomba járókat. Az elemi tisztesség – főképp ezek után, ami itt történt – most azt kívánná meg, hogy legalább a Magyar Kurír felületén is (mert az jut el a legtöbbekhez) ez a mostani írásunk is teljes terjedelmében megjelenhessék! Audiatur et altera pars! Hallgattassék meg a másik fél is!
(...)
Bővebben »
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Reflektálás az Erdő Péter bíboros úrral készült riportra, amely a Magyar Kurir 2015. május 21-i számában jelent meg. (Nem a halálbüntetésre kell törekedni )
... A vitában megszólalt Erdő Péter Bíboros úr is, mint a katolikus álláspont képviselője.
(...)
Itt két kapcsolt célról van szó, megelőzés, és hatékony, igazságos büntetés. Ha valaminek „meg kell, hogy legyen,” az nem jelenti, hogy meg is van! Ha Bíboros úr tud olyan modern eszközről, amivel hatékonyan meg lehet előzni a gyilkosságokat (a nyilvános kivégzéseken kívül) és garantálni az igazságos büntetést, erkölcsi és hazafiúi kötelessége megmondani, hogy az állam azt tudja alkalmazni. Anélkül úgy látszik, hogy a Bíboros úr a liberális ideológia szószólója lett aki, az Egyház kétezer éves tanításával ellentétben, elvből ellenzi a halálbüntetést.
(...)
Dr. Samuel Holmes "Sam" Sheppard orvost 1954-ben elítélték terhes feleségének brutális meggyilkolásáért. Fellebbezések során a Legfelsőbb Biróság elé került az ügy. A Legfelsőbb Bíróság, az angolszász jog alapján megsemmisítette az ítéletet, mert a tárgyalás, a nagy érdeklődés miatt, „cirkusz-szerű” körülmények közt zajlott le, tehát súlyos jogsértés történt. A döntés után a riporterek megkérdezték a híres védőügyvédet, F. Lee Baileyt, hogy akkor Dr. Sheppard ártatlan, nem ő ölte meg a feleségét? Bailey klasszikus öt szavas válasza ez volt: „nem az volt a téma.” A téma a tárgyalás volt, hogy kapott-e jogszerű tárgyalást.
(...)
Ha a Bíboros úr, és az Egyház, csökkenteni akarja az ártatlanok kivégzését, és emelni a bűnösök elitélését, javaslom, követeljék, hogy térjünk vissza a római jogrendszerhez, amiben a bűnös akkor lesz bűnös, amikor elköveti a bűnt, és nem akkor, amikor a védő és az ügyész párharcából az ügyész kerül ki győztesen. Dobjuk ki az alapjaiban hibás angolszász jogot. Ez lenne jó példa az állam és az egyház közti feszültség hasznosságára.
(...)
Bővebben »
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
...Dehát van-e joga az államnak hozzányúlni az emberi élethez? A halálbüntetés nem ütközik-e az
V. parancs tilalmába? A külső látszatra valóban beleütközik. De csak külső látszatra..«Ne ölj!» –
hangzik az Isten parancsa, így valóban beleütköznék. De ha más szavakkal fejezzük ki ugyanezt az
igazságot: «Ne gyilkolj!», vagyis «ártatlan életet ki ne olts!», mindjárt észrevehetővé válik a parancs
tulajdonképpeni lényege. És ez a lényeg nem zárja ki az államhatalom által hozott halálítélet jogosságát.
Mondhatná valaki, hogy az V. parancsnak ilyetén értek mezese erőszakolt. De hogy nem az, világosan
kitűnik magából a Szentírásból. Mert ugyanaz az Isten, aki Mózesnek kiadta az V. parancsot:
«Ne ölj!», ugyanaz felsorol oly bűnöket is (pl. 2Mózes 21,12.), amelyekért halálbüntetés jár. Tehát az
Ószövetségben a törvényes állami hatalomnak maga az élet és halál Ura adta meg a halálbüntetés jogát.
És hogy a kereszténység nem vette el ezt a jogot, kitűnik Szent Pál apostol figyelmeztetéséből:
«Azt akarod, hogy ne kelljen félned a felsőbbségtől? Tedd a jót és dicséretet nyersz tőle, mert ő az Istennek
a szolgája a javadra. De ha a rosszat cselekszed, félj, mert nem ok nélkül hordozza a kardot;
szolgája ugyanis az Istennek, hogy bosszút álljon büntetéssel azon, aki rosszat cselekszik». (Róm.
13,3. s köv.) (...)
(...)
Szent vallásunk érzi, hogy itt a társadalom végső önvédelmi fegyveréről van szó. Ezt sajátságosán
kifejezésre is juttatja azzal, hogy a papságra alkalmatlannak (irregularis) jelenti ki azt a bírót, aki halálbüntetést
hozott s aki az ítéletet végrehajtotta. (C. I. C. 984. can. 6. és 7. n.) Szent vallásunk mindenesetre
jobban szeretné, ha ki lehetne jönni halálbüntetés nélkül is. De nem lehet! Kell halálbüntetésnek
lenni azok számára, akik a mások ártatlan életét megfontolt tervszerűséggel ki tudják oltani.
Amelyik ország eltörölte a halálbüntetést, ott felszökött a gyilkosságok száma. Azoknak a jogbölcselőknek
tehát, akik tiszteletreméltó meggyőződéssel érvelnek a halálbüntetés ellen, csak azt felelhetjük,
amit a franciák feleltek hasonló törekvésekre: «Töröljük el a kivégzéseket? Helyes! De kezdjék el
ezt előbb a gyilkos urak!»
Igen: ha nem lesz többé gyilkos, nem lesz állami hóhér sem.
Bővebben »
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Kiegészítés Krajsovszky Gábor Jogos önvédelem, igazságos háború, halálbüntetés című cikkéhez.
"Jogos önvédelem, igazságos háború, halálbüntetés" című cikkében Krajsovszky Gábor ezt irja „Igenis erős visszatartó ereje van a halálbüntetés törvényes létének.”
Ez nem egészen igy van. A törvény nem jelent sokat, a végrehajtás a fontos!
Mivel ez a kérdés szakmámba vág, szeretnék néhány megjegyzést tenni ezzel kapcsolatban.
Jack Gibbs amerikai szociológus szerint, „minél gyorsabb, minél biztosabb, és minél szigorúbb a büntetés, annál nagyobb hatása van a büntetésnek.” (Jack Gibbs, Crime, Punishment, and Deterrence, 1975)
Erre az USA-ban a liberálisok csináltak egy tanulmányt, és azt találták, hogy ha egy államban megszavazták a halálbüntetést, annak nem sok eredménye volt. Erre egy szociológus, David Phillips, egy másik tanulmánnyal válaszolt. Angliában 1858-1921 közt heti statisztikát adtak ki a gyilkosságokról. Ezt összehasonlította a halálbüntetések számával, és a London TIMES-ban megjelent beszámolókkal, és azt találta, hogy minden kivégzés után, a gyilkosságok száma jelentősen csökkent kb. két hétig, és a csökkenés mértéke arányos volt a kapott nyilvánossággal, mint képek, cikk terjedelme, stb. (Phillips, Davis P. 1980, “The Deterrent Effects of Capital Punishment: New Evidence of an Oold Controversy, “ American Jurnal of Sociology, 86:139-148).
(...)
Bővebben »
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Ma egyre többször vetődik fel a kérdés, hogy a halálbüntetés mennyire egyeztethető össze, és egyáltalán összeegyeztethető-e a katolikus keresztény tanítással. Ehhez legelőször azt kell leszögezni, hogy a katolikus keresztény erkölcstanban (morálisban – de nem a „modernista” változatokban) kezdettől fogva határozottan tétel a jogos önvédelem, valamint az ehhez kapcsolódó arányos eszközök alkalmazása. Egyik szentünk mondotta: „Sok fejnek kellett ártatlanul hullania azért, mert az a fej nem hullott le, amelyiknek le kellett volna hullania.”
(...)
Azzal, hogy nincs halálbüntetés – az ál-liberális szólamok ellenére – alapot adnak arra, hogy a gyilkos bátorságot nyerjen, és tovább tevékenykedjék a néhány évig (esetleg évtizedig) tartó büntetésének letöltése után, és ezzel tulajdonképpen megmeneküljön mindenféle arányos földi számonkéréstől. Igenis erős visszatartó ereje van a halálbüntetés törvényes létének (természetesen csakis egy olyan rendszerben, ami valóban jogállam, tehát ahol – példának okáért – nem totalitárius rendszer uralkodik, vagy ahol háborús bűnös utódpártok súlyos anyagi, erkölcsi és emberéletekben károkat okozó tagjai nem uralmon, hanem legalább börtönben vannak). Ilyen törvények meghozásával (tudniillik, a halálbüntetés mindenáron való eltörlésével) azonban a törvényhozók megint csak ártatlan életek indirekt kioltóivá válnak. Másrészt, a halálbüntetés megtorló intézkedés; tehát, ha a gyilkos meg is bánja tettét (akár még szentgyónásban is megvallja azokat), attól még annak következményeit viselnie kell. Gondoljunk csak a jobb-, illetve a bal lator esetére!
(...)
a katolikus erkölcstan nem vonja kétségbe az államnak halálbüntetési jogát. De hát van-e joga az államnak hozzányúlni az emberi élethez? A halálbüntetés nem ütközik-e az V. parancs tilalmába? A külső látszatra valóban beleütközik. De csak külső látszatra. „Ne ölj” – hangzik az Isten parancsa. Így valóban beleütköznék. De ha más szavakkal fejezzük ki ugyanezt az igazságot: „Ne gyilkolj!”, vagyis „ártatlan életet ki ne olts”, mindjárt észrevehetővé válik a parancs tulajdonképpeni lényege. És ez a lényeg nem zárja ki az államhatalom által hozott halálítélet jogosságát. Mondhatná valaki, hogy az V. parancsnak ilyetén értelmezése erőszakolt. De hogy nem az, világosan kitűnik magából a Szentírásból. Mert ugyanaz az Isten, aki Mózesnek kiadta az V. parancsot: „Ne ölj”, ugyanaz felsorol olyan bűnöket is (Kiv 21,12.), amelyekért halálbüntetés jár. Tehát az Ószövetségben a törvényes állami hatalomnak maga az élet és halál Ura adta meg a halálbüntetés jogát.
(...) Szent vallásunk érzi, hogy itt a társadalom végső önvédelmi fegyveréről van szó. Ezt sajátságosan kifejezésre is juttatja azzal, hogy a papságra alkalmatlannak (irregularis) jelenti ki azt a bírót, aki halálbüntetést hozott, s aki az ítéletet végrehajtotta (akkori CIC 984 can. 6. és 7. n). Szent vallásunk mindenesetre jobban szeretné, ha ki lehetne jönni halálbüntetés nélkül is. De nem lehet! Kell halálbüntetésnek lenni azok számára, akik a mások ártatlan életét megfontolt tervszerűséggel ki tudják oltani.
Amelyik ország eltörölte a halálbüntetést, ott felszökött a gyilkosságok száma. Azoknak a jogbölcselőknek tehát, akik tiszteletreméltó meggyőződéssel érvelnek a halálbüntetés ellen, csak azt felelhetjük, amit a franciák feleltek hasonló törekvésekre: »Töröljük el a kivégzéseket? Helyes! De kezdjék el ezt előbb a gyilkos urak!« (Tóth Tihamér)
(...)
„A társadalom közjavának megőrzése megkívánja, hogy ártalmatlanná tegyék a támadót. E téren az Egyház hagyományos tanítása elismerte a törvényes közhatalom jogának és kötelességének jogosságát, hogy szigorú büntetést szabjon ki az elkövetett bűntény súlyosságának arányában, nem zárva ki súlyos esetekben a halálbüntetést sem. Hasonló okokból a hatalom birtokosainak joga van fegyverrel visszaverni a támadót abból a városból, amely irányításuk alatt áll.”(A Katolikus Egyház katekizmusa)
(...)
Az eltorzított „demokrácia”-fogalom nevében ma sok esetben szinte minden bűnözés szabad – és akkor a börtönben tartsa el a bűnözőt az állam? Utána pedig, a kiszabadulása után ott folytatja, ahol abbahagyta! A börtönökben ma többnyire már luxus körülmények vannak (nem olyanok, mint amilyenek annak idején például az Andrássy út 60-ban voltak). A társadalomnak tehát joga van végérvényesen is kiiktatni az ártó támadót!
A halálbüntetés eltörlése olyan embert feltételez, mint amilyen nincs – a concupiscentia (rosszra hajló természet) mindig és minden korban meglesz!
Részlet a szerző 2014-ben megjelent "Válogatott közlemények a katolikus dogmatika, a hitvédelem és a XX. századi egyháztörténet témaköréből" c. tanulmánykötetéből (146-154. oldal), amely ITT letölthető.
Bővebben »
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
+!
D. J. Kr.!
Bizonyos ideje figyelgetem, hogy az egyes katolikus hívők miként viszonyulnak adott hatalmi struktúrával rendelkező szervezetek diktatórikus intézkedéseihez.
A megfigyeléseim során azt tapasztaltam, hogy a Covid-diktatúrához kritikusan viszonyuló katolikus hívők többsége az Egyház-ellenes külső és belső romboló hatalmakhoz is többnyire egészséges kritikával viszonyulnak. Ezért úgy látom helyesnek, hogy érdemes volna mindezen katolikus hívőkkel összefogva a Szentháromság, Nagyasszonyunk és Szent István Apostol-Király segítségével szervezett formában együtt szolgálni felebarátaink és az Egyház javát.
Az együtt szolgálatra felkészüléshez minden hónap első szerda este, Közép-európai idő szerint 20-22 (Erdélyben 21-23) óra között beszélgető és imádkozó szobában találkozhatunk csoportosan.
Igény szerint lehetőség van magán levélváltásra, illetve egyéni beszélgetésekre is.
Érdeklődni, jelentkezni a saját valódi név vállalásával a GloriaTV magán üzenetküldő felületén,
vagy az alábbi drótposta-címen lehetséges:
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Felhívjuk Kedves Olvasóink figyelmét, hogy a Korda Kiadó közzétette kiadványainak honlapját, amelyről le is lehet tölteni a műveket. Majdnem kivétel nélkül mind zsinat előtti kiadványok, szépek és tartalmasak (régi nagy jezsuita atyák lelkigyakorlatos és teológiai művei a nagyközönségnek):
-----------------------
Felkerült az internetre a Szent István Társulat könyvanyaga is: http://szit.ppek.hu/ .
Ebben persze vannak már "maiak" is (és azok közül is vannak természetesen jók), de a régiek is ott vannak, például a teljes Prohászka-anyag,
azután Schütz Antal könyvei közül is több, összesen 702 kötet, 1848-tól 2004-ig bezárólag.
-----------------------