In memoriam dr. Balogh Sándor (1931 - 2023)

A katolikus Egyház és a zsidóság eszkatológiai

szerepe - a mai idők jelei katolikus

értelmezésben

(...)

"Még az Antikrisztus eljövetele előtt meg kell történnie a nagy aposztáziának. Az Antikrisztus uralma alatt az Egyház és a hívők üldözése tisztító, utolsó megpróbáltatás lesz, és aki kiállja a próbát, azok üdvözülnek. Minden jel arra mutat, hogy jelenleg az aposztázia korát éljük.

Egy amerikai katolikus folyóiratban nemrég olvastam, hogy az egész üdvtörténetet lehet egy regény cselekményéhez hasonlítani. Szerintem még érdekesebb dióhéjban összefoglalni, mintha az emberiség egy gyümölcsöskert lenne. Szent Pál érdekesen használja a pogányok meghívásának magyarázatára a nemes olajfába való oltást. Pál a helyzet illusztrálására megfordítva alkalmazza a beoltással való nemesítést példájában. Normálisan a vad alanyt oltják be a nemesített ággal. Itt azonban az Egyház a nemes fa, ami a zsidó gyökérbe, azaz a régi kovenantba az új kovenant beoltásával jött létre. Az apostolok, és ebben az esetben Pál, ebbe a nemesített fába oltják be áganként a vad pogányokat, akik így megnemesednek. Botanikailag ez helytelen, de üdvtörténeti szempontból jól magyarázza az akkori helyzetet.

Erre a példára, a folyamat visszafordításával, azaz a biológiailag helyes sorrendbe véve, meg lehet magyarázni az egész üdvösségtörténetet.

Ezt a hasonlatot használva, a Paradicsom ideális világa, ahogy Isten eredetileg teremtette, és a kígyó által megrontott Ádám és Éva a vad fa, amelyet a bűnbeesés után Isten kitett a Paradicsomból, de az eredeti, ős kovenanttal ígért nekik egy messiást, aki megváltást hoz Ádám leszármazottainak, azaz az egész emberiségnek. A vad fa magjai által szaporodott a pusztaságban, míg Isten a vadon növő cserjésből egy vad alanyt, Ábrámot, illetve Ábrahámot, egy új kovenanttal ki nem választotta, hogy azt nemesítse. A kiválasztott cserjét Isten nagy gonddal növelte, táplálta, metszette, hogy egy alkalmas alanyt készítsen a nemes ág befogadására, de a beoltatlan Izrael mindig is vad alany volt, és maradt..

Isten persze a többi cserjét sem hagyta kiszáradni, azokat is locsolgatta fentről jövő esővel, üzenetekkel és prófétákkal, de azokat hagyta vadon nőni. Mikor eljött az idők teljessége, Jézus az új kovenanttal a kereszténységet az Ábrahámtól származó zsidó fa törzsébe oltotta. Ha a vad alanyba nemes szemet oltanak, akkor miután a szem megered, az eredeti vad törzset visszavágják, mert az csak elszívja a táplálékot a nemes ágtól, ha csak nincs valami más cél vele. A megmaradt zsidóság, mint a beoltatlan és levágatlan eredeti vad, azaz nem nemesített törzs megmaradt, mert Istennek nyilván volt célja velük. Szent Pál erről a nemesített alanyról, a kereszténységről, ír, amelybe a vad cserje, illetve a pogányok hivatottak beoltódni, illetve, amelyeket a keresztény oltó ággal kell beoltani, hogy vad cserjéből a nemesített fák kertjébe, a kereszténységbe beilleszkedjenek.

A judeó-kereszténység mint a vad Izrael törzséről vágott szem visszaoltása a nemes ágba, és gyengíti a nemes ágat. Az így eredendő vad ágban megmarad a keresztény keret, de zsidó tanokkal van töltve. Ez az aposztázia. Az aposztata judeó-kereszténység az üdvözülést a farizeusokhoz hasonlóan, ebben a világban képzeli el, és a még be nem teljesedett jövendölések szerint. A zsidóságnak a még be nem teljesedett jövendölések alapján a világhatalomra segítése, vagy legalább is Izrael állam erősítése és annak idején a Temple újraépítése a céljuk, vagy legalább is erre látszanak helyezni a hangsúlyt.

Ezért, a judeó-kereszténység is inkább mint egy vadhajtás képzelhető el a kereszténységen, amely keveri az üdvözülés farizeusi fogalmát a keresztény külsőségekkel és retorikával, így egy fajta szinkretizmus. Persze a jó kertész nem oltaná be a vad alanyból vett szemet a nemes ágba. Azonban a sátán nem jó kertész hanem imposztor, ezért az evilági- messiásváró szellemet újra becsempészte a keresztény vallásba, és ezzel megfertőzte a tiszta Jézusi tanítást és szellemet, aposztáziát okozott, és sok léleknek a kárhozatát okozza. A visszaoltott judeó-keresztény vad ágat csak Jézus, a jó kertész vágja vissza majd az utolsó ítéletnél.

Az ítélet és Krisztus miléniumi, megtisztító uralma után jön az Új Jeruzsálem, amit inkább Új Paradicsomnak lehetne nevezni, mert visszaáll a természet, és maga az ember is, eredeti természetében, és a Sátán örökre le lesz láncolva. Ezzel az üdvözülés folyamata bezárul, Jézus királysága és Mária királynői hatalma az igazak fölött örökkön örökké tart.

A keresztény ágnak, azaz a hithű maradéknak a feladata addig is minél több jó, nemesített gyümölcsöt teremni, és minél több lelket megmenteni a judeó-keresztény fertőzéstől. Ami a maradék zsidókat illeti, azoknak egy része az Antikrisztus oldalára áll, aki a vad fának a vad gyümölcse, a többit pedig Jézusnak, az isteni Kertésznek segítője, Illés próféta menti meg, nemesíti, oltja be Jézus misztikus testébe az idők végén. Ekkor lesz a nagy szüretelés a nemesített termőfákról, és a nagy szüreti ünnep, ahol Jézus a Világ Királya, és Mária, a Királynő, lesznek a vendéglátók. A meddő, vagy a vad fák pedig kivágattatnak, és elégettetnek."

(...)

Dr. Balogh Sándor néhány további kiemelkedő írása honlapunkkon:

A judeo-kereszténység

A fenomenologikus filozófia

Hová megy a vonat?

Mikor és milyenek lesznek a végidők?