Pater Anonymus: A legszomorúbb „pálfordulás”

1959. január 25., a II. Vatikáni Zsinat meghirdetésének dátuma – egyúttal az Egyház agóniájának kezdete.

XXIII. János zsinati nyitóbeszéde igazából minta volt azoknak, akik azután keresztülverekedték a két- és háromértelmű magyarázatok lehetőségét a zsinati dokumentumok megszövegezésében . XXIII. János beszédének – minden forrás szerinti – legfontosabb mondanivalója a „modern tudományok” bevonására utalt, melyekkel az ősi tanítást magyarázni kell korunk (és minden kor) embere számára. Hangsúlyozta ugyan néhány kitétellel, hogy az Igazságtól eltérni nem szabad, de mindezt úgy tette, hogy a módszer előbbre való, mint a lényeg. (Ismerős ugye: a cél szentesíti az eszközt?)

A 75 éves Joseph Frings a félig vak, törékeny kölni bíboros-érsek, a 86 éves Achille Liénart Lille-i bíboros-érsek mintegy szellemi vezérré avanzsált a progresszista irányvonal kissé még bizonytalan képviselői (Rahner, Küng, Schillebeex, stb.) szemében.



Hans Küng

… és magyar kiadása, Bulányi

Edward Schillebeex

Ahogy mindezt látva Alfredo Ottaviani bíboros fogalmazott keserűen: „ezek nem akarnak öregnek látszani”, ezért túlszárnyalták modernizmusban a nevezetteket is. (NB. Frings teológiai szakértője egy fiatal tanár, Joseph Ratzinger volt.)



Frings bíboros és Joseph Ratzinger a Zsinaton

A zsinat első ülésén beterjesztett lista a zsinati bizottságok tagjainak megválasztását segítette (volna) elő, de még Pericle Felici érsek ismertető beszéde közben felállt Liénart, majd Frings is, megvétózva az előkészített iratot, mondván, hogy a nemzeti püspöki karoknak időre van szükség, hogy a „legképzettebbeket” jelölhessék.



Az 1947-es Ottawa-i Eucharisztikus Kongresszuson Strich chicago-i, Frings kölni és Mindsznety esztergomi érsek

Captatio benevolentiae – a „jóakarat megnyerése” álarcában nyerte el a zsinati atyák tetszését – a demokrácia. Ez a bizonyos demokrácia lett a sírásója mindannak, amit addig, közel kétezer éven át lefektetett a Tanítóhivatal, mint a Szentírás és a Szenthagyomány egyértelmű hitletéteményét.



Achille Liénart Lille-i érsek, mint a Zsinat egyik elnöke

Amint ma már jól ismerjük a politikából – és azt is vajon kik irányítják – a demokráciát mindig liberális diktatúrának kell látni, ha az igazságnak megfelelően gondolkodunk róla. A német nyelvterület püspökei rögtön bevetették jól előkészített stratégiájukat. Stencil- és írógépekkel, fotómódszerrel sokszorosított irataikat terjesztették , ezekben pedig minden le volt már előre fektetve az Egyház keresztútjának szcenáriumából. Az Egyház, mint Krisztus Titokzatos Teste íme ki lett szolgáltatva kínzóinak, gyilkosainak.

Az „emberi méltóság” szabadkőműves tana átvette az Igazság helyét, azaz éppen az ember igazi méltóságának, az istengyermekségnek a tagadása lett immár „a tan”. Az ember-istenség eme régi gondolata volt az a Bastille-i roham, amellyel kezdetét vette az Egyház „francia forradalma” – de még annál is szörnyűbb következményeket szülve.

„Ha esztek a tiltott fáról, olyanok lesztek, mint az Isten.”

S a következmény?

Ősszüleink egyetlen felfedezést tettek: mezítelenek.

Mára pedig még a fügefalevél is leszakadt mezítelen mivoltunkról.



II. János Pál

Az ökumené csúcsa: II. János Pál pápa kezet csókol az előző anglikán prímásnak, a középütt álló alak pedig Kasper.

Ajándék a pápának

A fiatal színész Wojtyla, mint "ifjú császár"

Woytila, mint Lőrinc barát a Rómeó és Júlia-előadásban