Prohászka Ottokár: Halottak napján

I. A szenvedő lelkek egyháza (1895)

K. T. U., Assisiben három templom áll egymás fölött a hegy oldalában. A legmagasabb derült, fényes ; azúrkék ég van a mennyezetére festve: ez a dicsőségnek, a felszabadított hitnek temploma. — Alatta van a másik templom, mely szintén művészi, a Giotto festette, hanem homályos, alacsony és lapos ívezetű. Minden ember, aki belép, érzi a falaknak nyomását a lelkén : ez az alázatos és homályos hitnek temploma.

— Lenn pedig a harmadik egészen sötét, és sziklába van vágva, napsugár sohasem hatol bele : itt van Szent Ferenc sírja ; ez a halottak temploma. Hanem ha Szent Ferenc sírboltja igazán a holtaknak a templomát; jelezné, akkor a holtak mind boldogok volnának. De ez a templom csak annyiban jelzi a holtak templomát, amennyiben sötét és amennyiben sziklafalaival tömlöc, börtön. A holtak temploma, a szenvedő lelkek egyháza sötét, néma ; inkább börtön, mint templom. És az Úristen rámutat és azt mondja : Ez az igazság kiegyenlítésének helye, itt meg kell fizetni az utolsó garast. Rámutat az egyház és fölpanaszolja, hogy a tisztítótűz helyének kapui előtt gyámoltalanul áll. Vele szemben hideg a mennyország is, és kapuin csak azt olvashatni: Inqui, natus in illám non intrabit. Mellette, felette, alatta a pokola tűz éleszti kínjait.

De ahol az Isten hajthatatlan és ahol az egyház tehetetlen, és ahol a mennyország hideg és ahol a pokol oly közel, van ott mégis egy hatalom, mely oda is elhat, mely oda is el-elszáll és amely az Úr Jézus szentséges vérét oda is, arra a terméketlen földre is ráhinti, s amely a világosságnak és vigasznak szövétnekét ott is meggyújtja. Melyik ez a hatalom? Ez a szent szeretet, a keresztény szeretet. Az Úr Jézus rámutat erre a terméketlen sötét földre és azt mondja a szent szeretetnek: Én itt nem akarok tenni semmit, tégy te 1 Az egyház szintén hatalmával nem szabadíthatja ki a lelkeket, hanem az imádkozó szívek azok segíthetnek. A mennyország mintegy tétlenül nézi ezt a vívódást és kínlódást, de felszólít minket: Kezeitekbe van letéve üdvünk, tegyetek róla I Igazán tehát azt az irgalmas és könyörületes keresztény szeretetet, azt kell a tisztítótűz földjére küldeni, hogy lásson és tegyen.

1. Mit lát? Látja a szenvedő lelkeknek földjét, melyet a szentírás így ír le: Terra miseriae et tenebrarum : szegény, kietlen, sötét világ... terra oblivionis: a feledés földje; Isten és ember emlékezete oly hamar és oly könnyen fordul el tőle. Az Úristen megint azt mondja : carcer. . . tömlöc, börtön ; nem lehet áttörni rajta, míg a lélek meg nem fizette az ultimus quadrans-t. Sötét, kietlen, homályos világ, feledés földje, börtön; s mégis mindez nem alkalmas arra, hogy a tisztítótüzet leírja. Száműzetés helye . . . terra miseriae ...

Mily szegény az eszkimók világa, melynek éjét nem napok, hanem hetek mérik, melyben csak boróka teng és kevés mohot kapar ki a hó alól az iramgím; mily szegény világ! A május pompájában, az olajfa ezüstös vagy a tölgy sötét árnyékában nem gondolnak arra a szegény világra, a a feledés földjére. Mily kietlen és szegényes az óceánból kiemelkedő egy-két kilométer területű sziklasziget, csak vándormadár pihen meg rajta; néhány fűszál virít itt-ott a guanóban. S az a hajótörést szenvedett ember meghúzza magát valamely sziklának odújában és megirigyli azt a vihart, mely eltombol felette és tovaszáll. Kietlen, terméketlen, szegényes világ 1 Lám, mi, szegény lelkek ilyen kietlen, sötét, terméketlen földön, a feledés földjén vagyunk és megin'gylünk titeket, kik otthon vagytok, kiknek feje felett a nap világít, kiknek lábai alatt az áldás földje terjed, kiknek minden cselekedete, minden fohásza örök koszorút szerez, mily boldogok vagytok ! De mi a sötét, homályos, feledett földön mily szegények vagyunk !

2. Hogyha ez a szent szeretet az Úr Jézus szeretete, mely nemcsak az örök haláltól ment meg, hanem amely minden ideiglenes bajt gyógyít és minden ideiglenes jót biztosít, ha ez a szeretet látja ezt a nagy szegénységet, mit fog tenni? Ha a keresztény szeretet a földön is irtotta az erdőket, hogy a föld ne legyen sötét; szárította a mocsarakat, hogy a föld ne legyen kietlen és terméketlen; zúzta és törte a sziklákat, tűzzel-vassal dolgozott, hogy hazát és házat adjon az embereknek, mit fog ez a szent szeretet tenni, mikor látja azt a kietlen földet, amely a mi szentjeinknek könnyeit elnyelte és gyümölcsöt nem ad ; mikor látja a feledés földjét, melyen kiszorul Isten és ember emlékezetéből és szívéből a szenvedő lélek; mikor látja azt a-sötét börtönt, melynek homálya szomorúságot és vigasztalanságot borít a szenvedő lelkekre; nem fogja-e feltörni azt. a kietlen, azt a terméketlen göröngyöt, nem fogja-e megtörni azt a börtönt, hogy kiszabadítsa szentjeinket? Meg fogja tenni; miért ne tenné meg?!

3. Talán bizony az Isten miatt? De hiszen az Isten dicsősége kívánja a szenvedő lelkek kiszabadítását. Mert az Úristen dicsősége az ő műveinek befejezettsége; a befejezettség pedig öröm és tökéletesség : tehát a lelkek boldogulása. Még a mű nem kész; míg a határozatlanság terjeng vonásain, míg az anyag durvaságából nem tud kiemelkedni a kifejezés, míg a szenvedés diszharmóniája vonaglik az arcokon : addig az Isten dicsősége még árnyékban, sötétségben van ; addig az Isten művei még befejezetlenül hevernek. Az imago Dei nem kész ; a glória Dei még néma, a szentírás ezen két szava egymásnak felel meg. Nincs kifejezve, mi lesz belőlük; mi még mindig anyagiasak, bűnösök, még mindig szenvedélyesek vagyunk, tehát az Isten képe, az Isten dicsősége nincs rajtunk kifejezve. De majd ha meglátjuk az Istent, olyanok leszünk, mint ő ; akkor aztán az Isten gondolatai, eszméi ki lesznek rajtunk fejezve, ki lesznek rajtunk domborítva, mi az Isten képei leszünk, az Úristen gondolatai fognak ragyogni leikünkön, az Úristen szeretete ki fog csordulni szívünkből, elhangzani ajkainkról. De addig? Addig az Isten dicsősége nem kész.

A szentírás a zsoltárban felpanaszolja: Numquid cogno scentur in tenebris mirabilia tua? Vájjon a sötétségben látom- e a szép világot, a te remekművedet? ... et iustitia tua in terra oblivionis? ... és az erény fenségét a feledés földjén? Numquid narrabit aliquis in sepulchro misericordiam tuam? Nézd, hogy az emberek remekművei látszassanak, mi kell hozzá? Világosság, napsugár ... Hogy a te remekműveidet lássák réten és erdőn, mi kell hozzá? Világosság, napsugár.

A homály és sötétség földjén az Isten dicsőségére gyászlepel van vonva : de kívánja az Isten dicsősége, hogy azt a gyász- Iepelt ellebbentsük, kívánja az Isten dicsősége, hogy a feledés földjéről kiemeljük az emberi lelkeket: akkor aztán meglesz az imago et glória Dei. Csak a boldogult lelkek látják az Isten képét, azokon ragyog az Isten dicsősége; minek hagynók tehát, k. t. u., dicstelen romokban heverni az Isten műveit? Ki kell emelni a romokból, ki a feledésből, ki a sötétségből az Isten képét, boldogítani kell a szenvedő lelkeket!

4. Ismét a szentírás azt mondja : Dominus regnavit, decorem iudutus est ... Mikor az Isten uralkodott, dicsőségbe öltözött. De mi az Isten koronája? Láttam az Emberfiát; praecinctus zona aurea; latiam az Emberfiát aranyöltözetben, vagyis a szentek körében. Mikor a szentek köre nincs meg, az Isten Fia szegény. A kereszten volt ő szegény, mikor még senkije sem volt. Minél több a boldogult lélek, annál aranyosabb az Emberfiának öltözete. Minden sajgó szív egyegy rubin, de a föld mélyében ; minden szenvedő lélek egy-egy gyöngy, de a tenger mélyében: hiányzanak az Úr Jézus koronájából. Ki kell emelni a föld mélyéből azokat a drágaköveket, ki kell halászni a halásznak a tenger mélyeiből azokat a gyöngyöket! Vagyis a feledésből ki kell menteni, ki kell szabadítani a szenvedő lelkeket. Gloria, imago, corona Dei. Szent Pál is azt mondja : Ti vagytok az én koronám, s maga az Úr Jézus mondja a szentírás szavaival érthetően : corona mea a boldogult lelkek. Minél több a lélek, annál ragyogóbb az Űr Jézus koronája. Emeljük az Űr Jézus koronájának díszét! Miért hagynók ezeket a csengő hangokat a feledés némaságában? Miért ne dicsérje az a lélek oly sokáig az Istent, az ő kegyelmét, irgalmát? Miért ne hangozzék az Apocalypsis éneke: Gloria et benedictio et claritas et gratiarum actio ! Miért legyen a feledésnek némasága azokon a lelkeken? Emeljük ki a feledésből és szenvedésből a szenvedő lelkeket!

Ha a pálma és borostyán nincs a maga földjében, elhervad, nem lehet koszorúkat kötni belőle. Minden lélek a fele1 0 4 PROHÁSZKA OTTOKÁR dés földjén olyan, mint a hervadt pálma. Ezekből az ür Jézusnak, a győztes hadvezérnek babérkoszorút fonni nem lehet! Segítsük ki ezeket a lelkeket 1 Ez lesz majd az Ür Jézus koszorúja, az ő trófeuma, az Úr Jézus diadalmenete és az ő végleges győzelme.

5. Ha az a szent szeretet ilyen érzelmekkel áll a tisztítótűz párkánya mellett; ha látván ezt a kietlen, sötét, feledeti földet, ilyen szent gondolatokra buzdul, vájjon nem fog-e mindent megtenni, ami tehetségében áll, hogy ezeket az állapotokat megszüntesse? Nem fog-e mindent megtenni, hogy ezeket a lelkeket kiszabadítsa, annál is inkább, mert oly gazdagok vagyunk Krisztusban, divites facti sumus . . . Minden szentáldozás, minden szentmise, minden elégtétel, minden önmegtagadás, minden felemelkedés jószándékból, erényes célból, minden az Isten előtt egy drága bér: divitiae nostrae.

Ha pedig arra gondolok, hogy ez a szent szeretet nemcsak erdőket irtott, nemcsak mocsarakat szárított, nemcsak sziklákat tört, nemcsak hazát és házat adott az embernek, hanem minden gyermeket, minden árvát gondoz, minden beteget gyógyít, minden gyámoltalant s elhagyatottat szívére szorít, mit fog tenni az Űr Jézus harcaiban megsebesültekkel? Mit fog tenni a lelkek ezen árváival, elhagyatottjaival? Mikor itt a kórházban meghalt a szent életű főnöknő, egy ember látta őt álmában ; hogy szegényen, rongyosan, koldulva állt előtte, ránézett és mondta : Ismersz-e még? Ráismersz-e az én hangomra? Nézd az én szegénységemet! Miserere mei, miserere mei! — Valamelyik Ottó császár megjelent nagynénjének és mondta neki: Az egész kolostor ostorozza magát és tartson bűnbánatot, hogy rajtam segítsen. — A szent szeretet megerőlteti magát, megfeszül mindenféle önsanyargatásban, böjtben és imában ; segíteni akar a lelkeken. A szent szeretet nem nézheti, hogy miképen szenvednek ezek a nagy betegek, azonnal kész : Uram, itt vagyok én, mondja, itt az én vérem, hogy könnyeid ne folyjanak; itt a testem, hogy a lelkek felszabaduljanak. És hogyha lehetett volna rendeket létbe hívni és lehetett volna kórházakat emelni a szenvedő lelkekért, mennyi fényes épület állna erre a célra a földön ! De ha nincsenek ilyen kórházak, vannak a kereszténységben mindenütt keresztről nevezett Jánosok, kik ezeket a lelkeket a tisztítótűz lángjaiból kiemeljék ; vannak Páli szent Vincék, kik a gályákhoz láncoltatják magukat, hogy a szenvedő lelkeken segítsenek. Mi mindnyájan, k. t. u., épen azért, mert hiszünk, épen azért, mert a szent szeretet láttatja azt, amit a hit mutogat nekünk a terra miseriae, a terra oblivionis világából: tegyünk ebből a szent szeretetből kifolyólag minél többet érettük ! A hitnek világa, mely azt mondja : Isten dicsőségét emeled 1 az Úr Jézus iránt való vonzalom, mely biztosít minket, hogy az ő koronáját tesszük fényesebbé és hogy neki nyújtunk pálmát s koszorút; az égnek vágya, mely azt kívánja, hogy minél nagyobb legyen az Isten dicsősége és minél szebb legyen az Istent dicsőítő ének ; az egyháznak egyrészről gyámoltalansága, mert hatalmával nem tudja őket kiszabadítani, másrészről pedig őszinte kívánsága, hogy az ő közbenjárói minél inkább szaporodjanak : int, buzdít, kér minket: Miserere mei, miserere mei! Tegyetek minél többet, gazdagok vagytok; adjatok, szegény vagyok, segítsetek rajtam!