Prohászka Ottokár: A Szent Szűz - Gyertyaszentelő

Boldogasszony ünnepére

I. Virgo sacerdotalis.
(1896)

Negyven nap mult el már szent karácsony ünnepe óta ; a kis Jézus körülmetéltetett és megkapta a legédesebb Jézus nevet; a napkeleti bölcsek megfordultak Betlehemben s vissza is tértek már hazájukba ; de azután csend lett; semmi hír és semmi hang a gyermek Jézusról és édesanyjáról, mintha rólunk megfeledkeztek volna s csakis maguknak élnének. Bizony a Boldogságos Szűz csakis a kis Jézusnak élt; csendes elvonultságban imádta, szolgálta szent fiát; s valamint hajdan Mózes a Sinai-hegyen az Úrral negyven nap és negyven éjjel társalkodott, nem akart tőle elszakadni, hallgatta szavát s kérte őt, mutassa meg neki arcát: úgy a Szent Szűz negyven napig szent magányban, elvonultan csakis Jézusával él, s a szentírás azt mondja e negyven napról: «míg léteiének tisztulásának napjai». A Szent Szűznek ez a tisztulása csak olyan volt, amilyen tisztulása van a hófehér kendőnek s az ezüsttükörnek, ha napfénybe állítjuk; a hófehér kendő ragyogni s a ragyogó tükör szikrázni kezd : a legtisztább, hófehér lelkű Szűz Mária is e negyven nap alatt nem bűnből s vérfolyásból tisztult, mert sem az egyik, sem a másik nem volt rajta, hiszen szűzien szült; de tisztult úgy, amint tisztulhatott, mikor legtisztább karjaira vette és szűzi keblére szorította a kis Jézust, aki őt kegyelemmel, örömmel és boldogsággal eltöltötte. S mialatt a többi asszonyról meg volt írva, hogy negyven napig semmihez, ami szent, ne érjenek: a Boldogságos Szűz Mária e negyven nap alatt első anyai örömét élvezte s a szentek szentjét, az Úr Jézust átkarolva tartotta.

A negyvenedik napon, mely a mai gyertyaszentelőnek napja, kilép ez a Szent Szűz boldog magányából, fölmegy Szent Józseffel a templomba, karjain viszi az isteni gyermeket: ott találkozik az öreg Simeonnal s Anna prófétaasszonnyal; mi pedig gyertyákat gyújtva körmenetben elkísérjük s egymásnak kiáltjuk: "Jertek, menjünk föl az Úr hegyére és Jákob Istene házához", hogy lássuk az oltár előtt a Szent Szüzet s megértsük, hogy mit akar ott s mikép járul az Isten színe elé.

1. A Boldogságos Szűz Mária a negyvenedik napon bemutatja Istennek szent fiát. Minden zsidó asszony így tett, mert a törvény parancsolta, s a Szent Szűz példája szerint a szívből keresztény asszonyok is avatásra jőnek, hogy magukat és gyermeküket Istennek fölajánlják; de az Isten mindegyiknek visszaadta gyermekét mintha azt mondta volna: ez nem az, én mást keresek; legyen ez a te fiad; mutasd be áldozatodat s vidd haza gyermekedet; legyen a tied. De a Boldogságos Szűz Mária édes kis Jézusáról azt mondta az Űr : Fiam vagy te; lefoglallak téged; te lész áldozatom, véres áldozatom; ez a gyermek, Boldogságos Szűz Mária! igaz, a te gyermeked, de az én fiam is, s mivel az én fiam, elveszem tetőled; add oda nekem keresztáldozatra. Azért mondja ott helyben az agg Simeon, ki fönnszóval mondta ki azt, amit az Ür a Szent Szűz szívében suttogott : «Tetetett ez sokak romlására és föltámadására Izraelben, és jelül, melynek ellene mondatik». Ó Szent Szűz, «a te szívedet is tőr járja át» (Luk. 2 ) ! S a Boldogságos Szűz Mária mindent megértett, Betlehemtől Golgotáig végignézett lélekben; reszkető karokon tartja szent fiát, s mialatt szíve minden húrja s édesanyai érzelme fölsír, azt mondja: "Isten, hála neked, hogy ez isteni gyermeket, a te fiadat adtad nekem. Fogadd szolgálód imádását s tégy vele s velem, amint neked tetszik. Bármit kívánsz, bármit rendelsz : szólj, mert hallja a te szolgálód."

Igy áll szemeink előtt a Szűz, az áldozatot hozó, papi Szűz, «virgo sacerdotalis», aki nincs pappá fölkenve olajjal, hanem Isten-szeretettel, s ki a Szent Pál mondása szerint hitének áldozatát meghozza; az ő homlokán ott ragyog az áldozó papság szent jele; pihegő mellel, tüzes szívvel, könnyes szemmel, ajkai néma ékesszólással hirdetik nekünk, hogy mennyit kíván tőle az Úr, mikor kereszthalálra kéri tőle szent fiát. Szendén lekonyítja fejét, azt mondja vele : úgy legyen! Úgy-e szent a kereszt és szentek a keresztfának karjai, melyek Krisztust az égre emelték: époly szent ez az élő keresztfa és szentek ez élő keresztfának ágai, a Szent Szűznek karjai; mert ő is áldozatját emeli föl az égre, s míg a szent kereszt száraz fa maradt s ki nem hajtott, mikor a Jézus vére folyt le rajta : a Szent Szűznek szíve ugyancsak kihajtott tövises rózsákban, vagyis szentséges szívének keserves érzelmeiben! Ó, üdvözlégy dicsőséges, fönséges papnőnk, áldozatot bemutató Istenanya 1 Az ószövetség oltáránál kezded a jeruzsálemi templomban áldozatodat s az újszövetség oltáránál végzed, mikor majd ott állsz a szent kereszt alatt a nagypéntek alkonyán ! Űgy-e igaza van az agg Simeonnak : A te szívedet is tőr járja át? !

K. K. H., áldozat, áldozat, ezt hangoztatja a szent kereszt, ezt a Szent Szűz! A gyertyaszentelő ünnepén a Szent Szűz mint egy áldozó főpap áll a jeruzsálemi templomban s állni fog egykor a Kálvárián a szent kereszt alatt, s azt kiáltja a bódult s mámoros világnak : áldozat, áldozat! áldozatot kíván az Úr mindenkitől. Szent Pál azt írja a kolosszaiakhoz: «Betöltöm az én testemben a Krisztus szenvedéseinek mintegy elmaradott reszet» (Kol. 1, 24). Halljátok, k. h. Krisztus szenvedett: következőleg mi, az ő testének tagjai, nem vagyunk fölmentve a szenvedéstől; Krisztus áldozatot mutatott be: következőleg mi, az ő testének tagjai is áldozatot kell, hogy mutassunk be az Úrnak. Aki Krisztusé, aki Krisztus testének tagja, az magát e törvény alól ki nem veheti, ha oly tiszta is, mint a Szent Szűz ; sőt azt mondom, minél tisztább, annál több jut ki neki a Krisztussal való hasonlatosságból, tehát az áldozatból is. Azért áll a Szent Szűz is mint áldozó és áldozat az Ür oltára előtt már akkor, midőn először vonult föl a templomba áldott anyasága után, mintha csak azt hirdetné ezzel is az Isten : ó, aki ily közel áll Jézushoz, mint a Szent Szűz, annak az áldozatot mindjárt meg kell kezdeni; mihelyt színem előtt megjelenik, az áldozat szent papságával avatom őt föl magamnak.

Ezt hirdeti Szent Péter is I. levelében (2, 5 ) : «Ti is épüljetek föl Krisztuson szent papságul lelki áldozatok bemutatására, melyek kedvesek az Isten előtt Jézus Krisztus áltab).

Az Úr Jézus Krisztus keresztjének ereje áldozataitokban dicsőül meg. S ki áldozatokat tud hozni Istenért, az dicsőíti meg Krisztust, mert kimutatja, hogy mily nagy Krisztus kegyelmének ereje, ki minket gyönge teremtéseket áldozatokra, — Istenem! — sokszor nagy áldozatokra képesít. Azért fölhív minket Szent Péter ugyanott: «Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, hirdessétek annak erejét, ki titeket sötétségből az ő csodálandó világosságára hivott» (2, 9). Ó, ti szerény, jó lelkek, kik kunyhóitokban, betegségiekben és szegénységiekben fölajánljátok áldozataitokat, ó, ti családanyák, szolgálók és cselédek, ü a világ kicsinyei és megvetettjei! ó, ti egyszerű emberek, kik gondjaitokban, küzdelmeitekben bajlódtok s Istenért tűrtök, ti vagytok a királyi papság, ti hirdetitek áldozataitokban Krisztus erejét! ti vagytok gyöngyei koronájának s virágai koszorújának! üdv nektek és Krisztus kegyelme! S ha kérditek : hol vannak a mi áldozataink? azt felelem : tele van velük a kereszténynek élete, mint májusban a rét virággal. Reggeltől-estig úgy halad a kereszténnyel, ki Isten szent kegyelmét megőrizni s jót cselekedni kíván, úgy halad vele az áldozat, mint az árnyék ; úgy szegélyezi útjait, mint a pázsit a réti ösvényt. Áz emberek szinte nem is szoktak ügyet vetni az áldozatok hosszú sorára, melyekből életünk épül, s szinte megkövetelik azokat, de meg nem köszönik. A szolgát, a szolgálót, a hivatalnokot, a kézművest, az aratót, a fiatal házast kezdetben dicsérik, de csakhamar megszokják buzgalmát is. Sokszor bármit teszünk, többet kívánnak, kifogásolnak, korholnak; s ez a bánásmód megnyitja az áldozatos életet a családban, szolgálatban, hivatalban s minden emberi érintkezésben. A házasságban is az asszony először szeretettel találkozik, de csakhamar nincs számára elismerés; lassan-lassan lehűlnek a szívek, s évek multán csak egy kínzó érzelme marad, az, hogy nem tesz eleget, bármit tesz is. Sokat beszélnek arról, hogy a férfiaknak kemény a munkájuk; de bizony a legtöbb asszonyé keményebb : éjt-napot bajlódik, keseredik, bánkódik; sokszor látjuk, hogy a fiatal leányból korán megöregedett asszony válik, beesett arccal, fáradt, lankadt vonásokkal, görbe háttal. Áldozat! k. h., áldozat! ó, be nagy áldás, ha az ember tud áldozatokat hozni, hiszen kell neki azokat meghoznia ; a kérdés már most az, hogyan kell az embernek az áldozatot bemutatnia?

2. K. H .! Istennek kell az áldozatot bemutatnunk s Istenért! A Szent Szűz az Úr oltára előtt áll; ott dobog, ott sajog, ott vérzik szíve. Fájdalmának forró leheletét az oltár szent kövére leheli s könnyeit Istennek szenteli. Ha a könny az utca, a világ sarába esik, sár lesz belőle; de ha a könny az Isten oltárára hull, gyöngy lesz belőle; más szóval: ha az ember embernek, világnak, hírnévnek, földi haszonnak hoz áldozatokat, ezek az áldozatok szétfoszlanak, mint a meleg lélekzet télen; de ha akarunk áldozatokat hozni, melyeknek megmaradjon értékük, hozzuk azokat Istennek. Aki a világnak él, számtalan áldozatokat hoz ; aki rossz úton kíván meggazdagodni, éjt is nappallá tesz, hóvizet és jeget, fagyot és meleget elvisel; aki a királynak szolgál, sőt bármily más szolgálatban is áll, sok álmatlan éjen át virraszt, kényelmét föláldozza, akaratát megtöri. . . csupa áldozat! K. H., csupa áldozat; de ha nem Istennek hozzuk, ha nem az ő szolgálatában, jó szándékkal viseljük, eltűnnek, szétfoszlanak, mint a vadlúd gágogása fönt a magasban. Ó keserveim, bánatom, könnyeim, gondom, küzdelmeim, ne vesszetek el! hát azért viseltem az élet keresztjét, hogy hiába kínlódtam, s most csak hűlt emlékem maradjon belőle? Istennek ajánlom minden áldozatomat, mint a Szent Szűz, ha kicsiny, ha nagy; ne vesszen el keresztfámból egyetlen egy forgács sem. S Istennek csak akkor ajánlhatom föl áldozataimat, ha Istenért viselem el azokat; Istenért, vagyis megnyugodva az ő szent akaratán s kezéből fogadva a legkeserűbbet is. A Boldogságos Szent Szűz is ily gondolatokkal foglalkozik, midőn Simeon a tőrt emlegeti. Könyörgő szíve, szorongó keble, lekonyult feje azt hirdeti: nehéz, nagyon nehéz, fáj ... de ime az Úr szolgálóleánya, legyen nekem itt is a te igéd szerint! Megnyugodott Isten szent akaratán, s mikor lélekben a karjain nyugvó édes Jézus sebeire, kiontott szent vérére, gyalázatos keresztjére gondolt, s amellett e szelíd, isteni csecsemőre nézett: összeborzadt; de eszébe jutott: Te akarod, édes Jézusom ; veled egyesülve, veled egyet akarva fogom elszenvedni áldozataimat. S végre is mit akarhatott volna mást? Hiszen ott ragyogott Jézus szent keresztje s a Szent Szűz fájdalomtőre mögött az Isten dicsősége ; mert ez áldozatból üdvösség, kegyelem s dicsőség származik, s a mi égő gyertyáink is azt hirdetik, «kit rendeltél minden népek színe elé a pogányok megvilágosítására s dicsőségül a te népednek, Izraelnek». Az Isten dicsősége miatt pedig méltán áldozunk föl mindent, önmagunkat, fájdalmainkat, kívánságainkat, kényelmünket, fagyot és meleget, könnyet és kenyeret, házat és hazát, mindent. . . a Szent Szüzet is, Krisztust is, az Isten szent, imádandó, egyszülött fiát. Mert «minden a tietek, s ti Krisztusé vagytok, s Krisztus az Istene» (I. Cor. 3, 22).

Ime, k. h., e szent ünnepnek titka, buzdítása, szent tüze és melege. Fölgyullasztja szívünket, buzdít, lelkesít, nógat áldozatra, Istennek s Istenért! Szemeink előtt áll az a szerelmes Szűz Mária, lekonyult fejjel s könnyező szemmel ; tartja karjain a szelíd, kedves, isteni gyermeket, kinek csak a szíve és mosolygó szeme szól! Ó, értsük meg az Istent szerető s érte áldozatot bemutató legszentebb szíveket. Értsük meg a szent kereszténységnek áldozatos szellemét! Férfiak, asszonyok, gyermekek, öregek, szolgák, urak! Áldozattal van körítve éltetek útja; Istenért, Jézusért tűrjetek; bűneitek bocsánatáért, nagyobb kegyelmek megnyeréseért, a hitetlenek és bűnösök megtéréseért, a tisztítótűzben szenvedő lelkek kiszabadításáért...! Halljátok az agg próféta szavát: "világosságul a pogányok megvilágosítására s dicsőségül a te nepednek", az anyaszentegyháznak. Igen, dicsőségül; mert ti, kik Istenért tűrtök hideget, éhséget, rossz szót, igazságtalanságot, betegséget, s nem panaszkodtok, hanem a Szent Szűzre s a keresztre tekintetek : ti vagytok Krisztus dicsősége; «corona mea et gaudium meum», ti vagytok koszorúja, ti vagytok öröme Szent Pál szavai szerint. Ez legyen a mi örömünk, hogy Krisztus öröme vagyunk; ez a mi dicsőségünk, hogy az ő dicsőségére válunk 1 Mi kell több nekünk? Tűrjünk és szeressünk, amíg csak tűrhetünk Krisztusért, aki tűrt értünk s türelmünkért megdicsőít minket. Amen.