Prohászka Ottokár: Magyarok Nagyasszonya

Angyali, apostoli, vértanúi Fölség (1902)

K. T. U.! Az érzelmek olyanok a lélekben, mini a hajtások a fán. Valamint a nap sugarának érintésére kifakad, kipattan a hajtás, épen úgy megnyilatkozik az ember szíve mély és igaz gondolatok érintésére. Mikor Szent Bernát egy óriási néptömeg élén bevonult a speieri dómba, elragadtatva kiáltott föl: 0 clemens, o pia, o dulcis Virgo Maria! És ez az érzés oly igaz volt, hogy az egész kereszténységben visszhangzott, és nem műértő kéz, hanem a vallásos ösztön tűzte oda Szent Bernát mély s igaz érzelmét a Salve Reginához, úgy hogy most mindnyájan így zárjuk a Szent Szűz antifónáját: o clemens, o pia, o dulcis Virgo Maria! De ha e fohász oly igaz és természetes : vajjon a bekezdő, kiáltó szó, a Salve Regina kevésbbé az? Hát azt ki találta ki?

Nem tudjuk, hogy kinek szívén fakadt, de az biztos, hogy eltalálta és szóval is kifejezést adott annak, amit mindnyájan érzünk, amikor a Boldogságos Szűzre gondolunk, s ez érzés a szívek közkincse lett, s a címet, a nevet minden nyelv lefordította az ő sajátos szelleme szerint: Notre Dame, mondja a francia ; Liebfrau-t emleget a német; Magyarország Nagyasszonya, hirdeti a magyar. A gondolat mindig ugyanaz : Salve Regina.

Ezt hirdetik a dómok, ezt a pajzsok, a nemzetek élete és története. A lorettói litánia egyre emlegeti a regina sokféle címét; az ancilla Domini-t nem vette föl a Szent Szűz dicséretének koszorújába; annál inkább gyönyörködik a regina-címben. A szentírás még nem mondta ki, hogy a Szent Szűz királyné, jóllehet a látnok elragadtatással szemléli már a csillagkoszorús asszonyt; a keresztény lovagias kor kellett hozzá, hogy a hatalmas asszonyt királynénak üdvözölje s pajzsára emelje az ancilla Domini-t. A lovagias kereszténység a magasztos és lelkes ancillában fölismerte a reginát, s Szent István király Magyarország Nagyasszonyát. Mi is e címen tiszteljük a Boldogságos Szüzet, s mitsem kívánunk oly lelkesen, mint hogy uralkodjék rajtunk. Értsük át tehát a Szent Szűznek királynői voltát, hogy annál hívebben meghódolhassunk neki.

Mit jelent az: rex, regina? A jogi paragrafusokba szorított népéletben jelenti a legfőbb hatalmat, a vér révén átörökölt elsőséget. Rex a család elsőszülött ivadéka, ki, mert születik s mert elsőnek születik, azért király. De a király fogalmát a jogi meghatározások ki nem merítik, s a regnum coelorum-ban a formalitások épen nem érvényesülnek; ott a király s a királynő valóság szerint azok. A rex s a regina jelenti az elsőt, a kitűnőt, a kiválót; a regnum nem jelent hatalmat, melyet a jogar, fényt, melyet a korona ad, hanem jelenti a lélek nemességét, elsőségét erényben, erőben, jellemben. Mikor mi a Boldogságos Szüzet királynénak köszöntjük, előtte mint legelső, legkitűnőbb lélek előtt hajtjuk meg zászlónkat, mondván: azért királynő, mert legelső! A Megváltó után a Boldogságos Szűz az Úristennek első teremtménye, amelyet őmaga avatott föl hatalommal és fenséggel. Mondjuk a királyról, hogy felség, és ez érthetőbben fejezi ki azt, hogy mi a király. Király csak az, aki valódi fölség; fölség, nem alacsonyság, nem közönségesség, nem köznapiság; kiváló és kitűnő mint a fölség! Ez értelemben beszélünk királyi termetről; azt mondjuk, hogy Szent László termeténél fogva kivált az egész népből; termete szerint is az volt, ami lelke szerint: fölség. Talán azért szokás koronát tenni a király fejére, hogy ezzel is kiváló legyen. Igaz tehát, hogy király, királynő annyit jelent, hogy kiváló, fölséges, magasztos.

Mikor mi a Szent Szüzet királynőnek üdvözöljük, valósággal páratlan fölséget hirdetünk. Hirdetjük, hogy királyi lélek Istennek gondolatai szerint, kit úgy tervezett s úgy teremtett, mint legfölségesebbet: ego ex ore Altissimi prodivi primogenita. Királyi léleknek hirdetjük kiváltságaiban, mert kivétetett a romlás törvényei alól: haec lex non pro te posita est. Királyi nemességet adott neki az Úr, s az erénynek nemességét oltotta bele. Királyinak hirdetjük helyzetében ; mert Istenhez legközelebb áll, a kegyelmek díszében : Astitit regina a dextris tuis in vestitu deaurato circumdata varietate. Királyi léleknek hirdeti a Szent Szüzet a kereszténység, s ő szívesen fogadja e hódolatot, s istenanyai himnusában mint különösen édes örömét emlegeti: Ecce enim ex hoc beatam me dicent omnes generationes. Végül királyi, fölséges léleknek magasztaljuk a Szent Szüzet azért a páratlan megkoronáztatásért, melyben az Ür az élet legszebb koronáját adta fejére! Ezt a koronát ember nem látta, azt az Isten tette fejére akkor, mikor hosszúvártatva végre követte a hívást: Veni de Libano sponsa mea, veni, coronaberis ! Az összezúzott kígyófej lábai alatt, fején az Istenanyának s a Szentlélek jegyesének koszorúja az igazi dominát, a magna dominál hirdeti. Méltán mondhatjuk, hogy a regnum Dei legragyogóbb alakja a Szent Szűz. Azonban nem érem be vele, k. t. u., hogy a Boldogságos Szent Szűz alakját csak általában szemeink elé állítsam, hanem a lorettói letenye nyomán részletezni kívánom e királyi kiválóságot s háromszoros Fölségnek mutatom be őt kegyeteknek : angyali, apostoli, vértanúi Fölségnek.

1. Elsősorban angyali Fölség! Tiszta, szeplőtelen, ragyogó, fénytől átjárt, mint az angyalok királynéjához illik. Angyalarcok mosolya tükröződik rajta ; angyalszárnyak zománca ragyog körülötte. A diadema spéciéi, a koronás szépség az övé. Az angyalt a mi szemeinkben először is a szépség jellemzi, s a Szent Szűznek angyali Fölsége angyali szépség lesz. A szépség nagy hatalom. Három nagyhatalom van a szellemi világban : az igazság, a jóság s a szépség; egyenrangúak; egyik sem kevesebb a másiknál, s a földön is egyformán uralkodnak. Tekintsék meg a szépség hatalmát! A legvadabb ember meghódol neki; pedig nem üti le őt, hanem elbájolja, s e báj láncnál s erőszaknál hatalmasabb. Nézzék Holofernest, mikor meglátja a tisztaság báját s szépségét Juditon: captus est Holofernes, mondja a szentírás. Holofernes fogoly lett, Holofernes legyőzetett, s akinek százezer vitéze volt, az maga is rab lett. De mit is tegyen, mikor egy magasabb hatalom vonul ki ellene s nem tágít?! Bernadette látta Lourdesben ez angyali fölséget s szépségétől elhervadt szemeiben a világ, s mikor leírása szerint megkészíti a párizsi művész a Szent Szűz szobrát, elfordítja az arcát, fölsóhajt s mondja: «Nem nézhetem, ó, annak a szépségnek, amit láttam, még nyomát sem veszem rajta észre». A festők mind iparkodnak elgondolni s kialakítani a szép Madonna-arcot, festeni iparkodnak az angyali fölséget, de nem sikerül nekik. Messze járnak attól, ami oly szép, hogy az Úrnak is tetszett: concupivit Rex speciem tuam; messze járnak attól a fölségtől, mely szemben, arcon, homlokon, ajkon kiöntve hódító hatalommá legyen a földön s az égen, mert a species- s a pulchritudóról mondja a zsoltáros : Specie tua et pulchritudine tua intende, prospere procede et regna. Szívünkön győzesz királyné, szépséged által! Ne gondoljuk, hogy az érzékiség ingoványos, mocsárvirágos vidékére vetődünk e gondolatoknak túlságos kiszínezése által. Ne gondoljuk, ne féljünk. A Szent Szűz szépsége a szép, a legszebb lélek öltözete, s ez az Isten gondolatának felel meg. Rajta tehát: prospere procede et regna. Ha természetünk, hogy a szépnek hódolunk, hódoljunk az igazi szépnek. Állítsuk a Boldogságos Szűz angyali szépségét szembe azzal, amely gyakran megzavar minket. Legyen fenséges ideálunk, mely tudjon lelkesíteni s áldozatosakká tenni.

2. A Boldogságos Szűz apostoli Fölség. Apostoli az a lélek, mely Isten iránt való szeretetből az emberek üdvéért lángol. Szent István királyt apostoli fölségnek mondjuk, mert apostoli nyomokon iparkodott járni. Apostol volt, kit az Űr Jézus szeretete avatott föl azzá, s kinek e szeretet következtében nem volt nyugta. Ez a nyugtalan, magát emésztő szeretet a Sión hegyén szállt le az Űr tanítványaira, akkor, mikor együtt imádkoztak Szentlélekért a Boldogságos Szűzzel. Az apostol koszorúja az a tűz, melyet a Szentlélek gyújtott pünkösd napján, s amely először is a Szent Szűz fejére szállt, s onnan verődött szét a tizenkettőre. Valamint a napsugár, mikor a tükörlapra esik, szivárványos sziporkázással törik szét s vetődik szerte-széjjel: úgy a Szentlélek tüze is a Szent Szűz lelkén, az igazság tükrén, megtörve, szikrázva szétrepült s a tizenkét tanítvány feje fölött lengett. S hová, kinek lelkébe vonzódott volna hevesebben a Szentlélek, mint Jegyesé? nek szívébe, hová leszállt már harminchárom évvel ezelőtt s pünkösdöt tartott a szentírás szava szerint: a Szentlélek száll te reád, s a Magasságbelinek ereje megárnyékoz téged? A Sión hegyén is a Szent Szűz hívta le a Szentlelket, az ő imája törte meg számára az utat a szívekbe, s a Szent Szűz lett az apostolok keresztelőjén, a tűzzel való keresztségnél az ő keresztanyjuk. Ott, ahol apostolok kereszteltetnek, a Szent Szűz asszisztál. Üdvözlégy Apostolok királynéja, apostoli Fölség! Végy pártfogásodba; mi is apostoloknak készülünk; esedezzél értünk, hogy kereszteljen meg Fiad minket is tűzzel és Szentlélekkel.

3. De az apostoli Fölségnek keresztje is van. Kettős keresztje! Van-e a Szent Szűznek keresztje? Hogyne volna! S e kereszt által lesz ő vértanúi Fölséggé. A fölség arra való, hogy a népek harcait vezesse; ő legyen első a harcban, első a küzködő s áldozatos lelkeknek élén. Azt mondják az izraeliták, mikor királyt kérnek Sámueltől: adj nekünk királyt, ki harcainkat vezesse. Adj királyt, aki tudjon vérzeni velünk és értünk ! A vér azáltal lett nemes, lett királyi, hogy harcokban folyt, sebekből szivárgott nagy, szent ügyért, nemzetért, gyöngékért. Király-e az, aki nem harcol, aki nem küzd? Miféle első hatalom az? A királynak oda kell adni életét nemzetéért; akkor lesz igazán király, ha az áldozat dicsfénye vegyül bele koronájának ragyogásába. A Szent Szűz valósággal vértanúi Fölség, Regina martyrum ! Lelkét hét tőr döfi át. Nemcsak nagypénteken, hanem egész életén át szentséges szíve mély sebtől sajog. Vértanúsága által szerezte meg mindnyájunk szeretetét s a címet, hogy édes Anyánk. A Boldogságos Szűz vér által lett mienk. Mint minden gyermek vér révén az édesanyjáé, itt is véres áldozat révén lett édes anyánk a vértanúi Fölség, kit szívből köszöntünk az Officium versével: Salve Virgo gloriosa, Virginumque lilium, Martyrumque prima rosa !

Ha e három címet összefoglaljuk, hogy lelkünkbe mélyesszük, mondják, k. t. u., nem fakad-e önkénytelenül az érzelem, hogy igazán fölséges léleknek kell annak lennie, kit e hármas korona díszít; királyi léleknek kell annak lennie, s megérdemli alattvalói hódolatunkat s lelkesülő szívünknek teljes odaadását. Szívből akarunk hódolni a Szent Szűznek, ez angyali, apostoli, vértanúi Fölségnek !

Gyönge és tehetetlen volna a Boldogságos Szűz királysága, ha a korona díszítené ugyan fejét, de nem hódolnánk meg neki, ha hódolatunk az ajkak dicséretévé vékonyodnék, szívünk pedig távol esnék tőle. Szívet neki, szívet a királynénak, tiszta szívet; lelket neki, lelket a királynénak, mely hozzá hasonlít s visszatükrözteti erényeit! S azután országot, birodalmat neki, hogy minél több szív és lélek hódoljon neki! Minden léleknek külön fel kell őt pajzsra emelnie, királynőjévé koronáznia, neki teljesen meghódolnia. Ez lesz az én feladatom is! Minden katholikusnak, de kivált azoknak, kik lovagias nagylelkű érzelmeket táplálván magukban, életüket a Szent Szűz szolgálatára szentelik, az legyen a jelszava : Un Dieu, un roi, une dame! Egy Isten, egy király, egy asszony! Istenünk, királyunk van, legyen Asszonyunk is. Legyen az, ki a legszebb, legfölségesebb, aki a szó legnemesebb értelmében Nagyasszony ! S hogy ez az Asszony hatalmas legyen lelkünkben is, hódoltassuk meg neki érzelmeinket, szenvedélyeinket: az egész embert.

Törekedjünk arra, hogy a Szent Szűz királyné legyen az egész országon: Magyarország Nagyasszonya! Ne panaszoljuk föl, hogy a Regnum Marianum Szent István király hagyományaihoz hűtelen lett, s törvényhozása a Nagyasszonyt ignorálja. Hagyjuk ezt. Csak akkor lesz királynővé, ha a szívek hódolnak neki; azt pedig nem lehet elrendelni törvénnyel, hanem azt meg kell teremteni apostoli lélek, buzgalom által. A buzgalom nincs megtiltva, az a mienk ; érvényesítsük, s akkor a Szent Szűz megint Nagyasszonya lesz Magyarországnak, ha előbb Nagyasszonya lett lelkünknek.