Prohászka Ottokár: Mária neve

A Schütz Antal által szerkesztett, Prohászka Ottokár összegyűjtött műveit tartalmazó sorozatban, (Szent István Társulat, Budapest, 1929.) a „Elmélkedések az evangéliumról II." című VII. kötetben jelent meg.



A név csak jel a gondolat, az érzés, az akarat, a szenvedély és szenvedés országában. Jel, mely fényt vagy sötétséget áraszt, édes örömet vagy keserűséget ébreszt. Mit jelent hát nekem a név: «Maria ?»

a) Fényességet, világosságot; a lelki világ hajnalfényét; minden erénynek, alázatnak, egyszerűségnek, engedelmességnek, elvonultságnak, Isten akaratán való megnyugvásnak sugárzatát; de különösen jelenti azt az érintetlen, fölséges tisztaságot, mely arcán, lényén, egész valóján elömlik, a megtestesült s megkoszorúzott szüzességet. Ez az érzékies, tisztátlan világnak tűzoszlopa. Romlott természetünkben egyre támadnak testi kívánságok; sokszor föllobog a tisztátlanság sötét tüze; kísért gondolatban, vágyban, szóban; belopódzik szemeinken, belopódzik mosolyogva, hízelegve, bűbájosán, s a szégyenérzet megnehezíti e bűnök gyónását. Minél inkább szeretjük a Szent Szüzet, kinek neve is tiszta sugárfény, annál mélyebb utálat s irtózat fog el a tisztátalansággal szemben. A szentírás hangoztatja hatalmát: Ki az a szép s az a félelmetes, akár a seregek csataéle, s honnan ez ereje? 1. Lelkének szépségéből s ragyogásából, mellyel legyőz mindent. Hódolunk neki s azáltal fölszabadulunk. «Mint a pálma nőttem föl » ... 2. Közbenjárásából; ő az Isten gyermekeinek anyja s oltalma.

b) «Maria» annyit tesz, mint keserűség, ö a keresztrefeszítettnek az anyja; tehát maga is oda volt szegezve. Illett reá a név: «Mária!» Keserűségének gondolatánál megszállja lelkünket a részvét s a fájdalom. Halkan suttogjuk nevét: «Mária, tenger keserűségen, ó fogadd köszönetemet, sokat szenvedtél, sokat tűrtél, mert édesanyám lettél. Neved hallatára a tenger keserűsége jut eszembe, de neved mégis édes nekem. Ha keserű lesz valamikor életem, akkor a Szent Szűz nevére gondolok, az biztat s vigaszt ad.

c) «Maria» annyit is tesz, mint úrnő, uralkodó. Midőn az izraeliták a Vörös-tengeren átkeltek és az egyiptomiak a hullámokba vesztek, Mária, Mózes nővére énekelte el a győzelmi éneket, s utána vonultak az asszonyok mind dobokkal, énekkarokban. Ez a Mária előképe Szűz Máriának, aki ugyancsak tud győzni s himnust énekelni. Győzött a bűnön, mely öt soha meg nem zavarta, s hatalmas volt az Isten fia szeretetétől, ki alávetette magát neki. Űrnője a nemzedékeknek, melyek neki hódolnak s őt boldognak mondják, hozzá futnak s nála megnyugodnak. Mária az én asszonyom. Un Dieu, un roi, une Dame.


Real Time Web Analytics