Prohászka Ottokár: Szent Imre herceg ünnepére

II. A kettős eszmény (1907)

Mélyen tisztelt ünneplő közönség I Születésnapot ülünk ; kilencszázadik születésnapját annak, ki szívünkben él és nem hal meg soha. Hogy él, azt érezzük : az élet áramai lüktetnek szívéből szívünkbe, lelkéből lélek sugárzik lelkünkbe. Hogy pedig nem hal meg, azért jót állok. Hitünk, krédónk a szent kereszténységben s az a másik krédónk egy erőteljes, életrevaló ideális magyarságban, amely a magyarságnak biztosítéka, záloga : tiszta erkölcs, életrevaló, ideális ifjúság.

Mélyen tisztelt ünneplő közönség ! Ifjúság kell! Tiszta, ideális ifjúság kell ebbe a társadalomba, melynek rétegeiben minél magasabbra hágunk, annál több a vétkes, a hibás egyén! Tiszta, ideális ifjúság kell nemzetünkbe, az erkölcsi érzékében megfogyott magyar népbe; mert minél jobban rohan az élet árja, annál piszkosabb hullámokkal csapkod körülöttünk! Tiszta ifjúság kell, amely ráesküszik az írás szavára : Sanabiles fecit nationes, gyógyíthatókká tette Isten a nemzeteket, a csökönyös nemzeteket is, és rácáfol az angol tudós szavára, hogy nincs anyag a rothadás ellen ; ha anyag nincs, van lélek ! Ezt akarja magába nevelni az az ifjúság, amelynek eszménye Szent Imre.

Szent Imre herceg, mélyen tisztelt ünneplő közönség, a krisztusi erőnek, az erős magyarságnak a típusa. Ifjúságot mással, mint a nagynak és erősnek tiszteletével nem lehet nevelni. De épen Szent Imre, az Árpád-házi első királyi sarj, amint rámutat a nagy elv- és időfordulatra, épen úgy rámutatott azokra az új erőkre, amelyek nemzeteket neveltek, korszakokat alkottak, kultúrát teremtettek, amelyek benne is érvényesültek, benne, akiben párosult meg nem gyöngült erős természet a kegyelemmel. Éltbeléptette azt, ami legnagyobb a világtörténelemben, jóllehet nem minden : életbeléptette a szentet. A szent is, m. t. közönség, alakítás ; a szent alakításához pedig géniusz kell. Ha kell zseni a Michelangelo Mózeséhez, a rafaeli Madonnákhoz, ha kell zseni, hogy a zene gyönyörű titkait kicsaljuk a száraz fából: géniusz kell a krisztusi fölség és szépség önmagában való kialakításához is. Mert azok ott kövek, szín, hangok alakítása, ez pedig életet alakít. Az élet alakításához, hitünk szerint, kegyelem kell, inspiráció ; de egyszersmind kell a mélység iránt érzék és finomság; kell temperamentum, amelyben vulkanikus erők izznak ; kell erős, szerető szív, lángoló lélek, amely áldozni, hevülni tud.

Ne mondjátok emberek, hogy a szent gyönge 1 Mélység, izzás, áthatás, szóval erény csak ott van, ahol erő van. Minden erény erő. Az erő vétkezhetik nagyokat; de biztos, hogy erény erő nélkül nincs, s ha az erőnek idegét átmetszitek, kaptok tucatembereket, akár jámborokat, de nem kaptok szenteket. A szentség a lélek mélysége; a szentség egy szent, fölséges elragadtatás, a szentség világtaposás. A szentek törpék, gyöngék nem lehetnek, okvetlenül óriások és hősök azok. Ne mondjátok, hogy elnevelték őket, hogy barátkezek alá kerültek! Mondjátok, hogy nem értitek azt a géniuszt! Tőlem mondhatjátok, mert hisz minden nagynak megértéséhez mindenekelőtt érzék kell, és az hiányzik.

Nézzétek Homér Achilleusát, aki a tengerparton sír és eped, — a barbárok nem értették ! Azoknak imponált a lármás hősiség. Nézzétek, a XVI. századnak Assisi szent Ferenc, Szent Erzsébet nem kellett, nekik Deborah, Judit volt az eszményük! A XVIII. század cipős, harisnyás piperkőcei begipszelték a gót dómok kőrózsáit. Vannak a modern kávéházaknak is lakói, akik a szenteket hülyéknek nézik, akik saját homorú-domború lelkületük tükrözésében a fölségesnek csak karikatúráját látják, példáját fölfogni nem tudják.

Ha Szent Imre a csaták porondjain tombol, azt mondják : Ez egy hősies lélek. Hát a csaták hősiességén kívül van még más nagy cselekedet, van a léleknek felséges, hatalmas ereje. Ezt fogadjátok el és tiszteljétek mint igazi nagyságot 1

Mi azonban Szent Imrében nemcsak azt tiszteljük, ami kegyelemmel párosulva krisztusi életet formál. Nekünk Szent Imre az erős magyarság típusa, Szent Imre a magyar nép sarja. Aranyos kapcsolat mult és jelen közt, éltető, kedves eleme a nemzeti életnek, amely el nem fásult soha, amely felszólít, rákényszerít, hogy katholikusok, keresztények, szeressétek a hazát, mert történelmünk, hőseink, emlékeink rámutatnak arra a történelmi Magyarországra, amely a mi édes hazánk. Nincs hazafiság olyan benső és mély, mint az, amelyet a vallásos idealizmus hevít! Mert én szeretem a magyar nemzetet, szeretem azt a népet, mely meghódította és hazát alkotott ezen a földön ! De mennyivel inkább szeretem, tisztelem, hogy abból a törzsből kifakadni látok apostolokat, amilyen István, hősöket, milyen László, leányokat, milyen Margit, ifjakat, milyen Imre, édesanyákat, milyen Szent Erzsébet! Szeretem azt a trónt, a magyar királyság trónját, a magyar nemzeti ország fellegvárát; de az a trón az én szemeimben oly naggyá magasztosul, mikor azon szenteket, apostolokat, hősöket látok!

A magyar korona szimbóluma a függetlenségnek, nemzeti életnek és integritásnak ; de az a magyar korona, hogy az szent korona, én ezt vallásos dicssugárral, aureolával körítem ! A mi legfölségesebb ereklyénk a szent jobb kéz, melyre magyar óhajtva néz ! A mi zászlónk Szűz Mária zászlója! A mi Árpád-házunk a szentek törzsfája, s a mi Nagyasszonyunk Magyarország és a magyarságnak királynéja! Odavonzanak, kötnek, fűznek ezek minket hazánkhoz és vallásos hazafiságot váltanak ki belőlünk. Nekem a nemzeti egyediséghez ragaszkodnom kell. Ezzel élek, ezzel dolgozom.

Mélyen meg kell győződve lennem, hogy amit mást mondanak kultúra, emberiség, nemzetköziség, ezek nem léteznek ; ami létezik, az az emberiség, amely nemzetekben, államokban van kijegecesedve. Nincs az a szellemi áramlat, még ha szocializmus, demokrácia is, amelynek ne volna nemzeti színezete; mert a demokrácia Magyarországon más, mint Németországban ; de a szakszervezet is nemzeti valami Németországban, más mint Amerikában, Angliában. S a pszichológia bármennyire szedi szét a patriotizmust: szeretet az, kegyelet az a mult emlékei iránt, vonzódás az ahhoz a földhöz, ahhoz a hithez, amelyet nemzeti egyéniségünkben birunk. Hogyha pedig ez a szeretet az égnek szeretetével tudja szeretni a földet, hogyha ez a kegyelet a királyban fölkent szentet tisztel, akihez érni tilos, hogyha ez az odaadás a hitnek isteni kötelessége, akkor úgy-e a hazafiságnak legrendülellenebb alapja a mélységes, tiszta szent vallásosság?

Ez a vallásos hazafiság az, amelyet Imre herceg tűz a zászlónkra. Ez fogja megállani helyéi, ez fogja egyszersmind útját állani annak a nemzetközi állítólagos hazafiságnak, amelyről a mi szónokunk már megemlékezett. Előremenni, modern hazafiak lenni mindnyájan akarunk. Senki közülünk nem vágyik vissza Szent Imre korába ; senki sem vágyik vissza a török hódoltság nyomorúságába, nem vágyik vissza a 48 előtti rendi világba ! ü e ezt a magyar földet magyar egyediségében, nem frázissal, de nemzeti érzelmekkel, történelmi multunk szellemével akarjuk bírni és élvezni!

Ez a kettős eszmény van kiképezve Szent Imrében, a magyar szentben.

Ez a zászló leng a magyar keresztény ifjúság hadseregének az élén! Fényes ennek a zászlónak a múltja, de ez a zászló modern gondolatok, érzelmek viharában suhog ; a kép rajta kilencszázéves, de a lelkesülés a huszadik század ifjúságáé. Ezt a zászlót visszük, ezért küzdünk. A munka társadalmát akarjuk Magyarországon ezen zászló alatt megteremteni. Egy életrevaló, kultúrájával helyét megálló Magyarország élére akarjuk ezt kitűzni. Ezt a zászlót viszi előttünk Szent Imre. E zászló nyomában megyünk, járunk. Győzni okvetlenül fogunk, ha szentül, tisztán, keresztény katholikus módon élni megtanulunk!