Prohászka Ottokár: Jézus szent nevének ünnepére

I. Jézus neve hitünk és reményünk (1896)

Fönségesen írja le a szentírás Izrael gyalázatát Saul király alatt, mikor a király tábora egybegyűlt a terebinti völgyben a filiszteusok ellen. «És a filiszteusok, mondja a szentírás, a hegyen állának egyfelől, s Izrael fegyveres népe pedig másfelől. És kijőve a filiszteus táborból egy geti Góliát nevű fattyú férfiú, hat könyöknyi és egy arasznyi volt magassága, rézsisak volt fején és pikkelyes páncél testén ; páncélja nehézsége mázsánál többet nyomott; dárdájának nyele mint a szövők zugolyfája ; és megállván, kiálta Izrael seregei előtt és monda nekik: «Miert jöttetek harcra készülve? Válasszatok közületek férfiút, ki lejöjjön párviadalra. Ha megvíhat velem és megver engem, szolgáitok leszünk; ha pedig én leszek erősebb és megverem őt, ti lesztek szolgák". De senki sem mert kikötni Góliáttal; «Saul és az izraeliták álmélkodnak és igen félnek vala. Ekkor érkezett atyja nyájai mellől a táborba a pásztorfiú Dávid, és fájt a szíve, hogy senki sem találkozik, aki megvívjon a geti fattyúval és följajdult, mondván : Kicsoda ez, hogy az élő Isten hadseregét gúnyolja? és vevé botját és parittyáját és öt sima követ a patakból és elindult Góliát ellen. «Te karddal és dárdával és pajzzsal jössz ellenem, én pedig egy másféle, előtted ismeretlen hatalommal és erővel. Ha akarod tudni, mi az én erőm? az, hogy az «Úr neveben» jövök ellened ; és megforgatta parittyáját és homlokon találta az óriást, és leteremté őt parittyával és kővel az «Úr neveben».

Igen, k. h., az «Úr neve», ez az az új erő, mely leütötte Góliátot, a hívő nép ellenségét; az «Ür neve», ez annak az új reménységnek zöld olaj faága, melyet a viharos élet tengere fölött lenget az evangélium galambja ; az «Úr neve», ez az az új, biztató, megnyugtató szó, mely békét és boldogságot ígér. Csakhogy ami erő, reménység és boldogság rejlett régen az ószövetség korában az Isten szent neve alatt, mindaz százszoros mértékben előtör az Úr Jézus szent nevéből. Az Úr Jézus neve az az üdvözítő erő, mely legyőzi a világot (non est aliud nomen dátum hominibus in quo oporteat nos salvos fieri). Az Űr Jézus neve reményünk záloga (quicunque invocaverit nomen Domini salvus erit). Az Űr Jézus nevében lesz végleges megpihenésünk (habebant nomen ejus et nomen Dei sui scriptum in frontibus suis). Lássuk ezt az erőt, ezt a törhetetlen reményt, ezt az édes boldogságot, mely az Ür Jézus szent nevében rejlik.

1. Mit jelent a Jézus név? Jelenti először azt az erőt, melyben legyőzzük a világot, jelenti a szent hitet. E névre vagyunk ráírva, bejegyezve az Űr könyvébe. E névnek megvallása : a mi hitünk s a mi egész tudományunk. Amire e nevet jegyezve látjuk, az szent előttünk, s abból nem engedünk. Hitünk ágazatai mint a vaslánc szemei, mindegyikre rá van vésve, minden láncszemre rá van sütve a név, Jézus. Ez a vaslánc t a r t minket, fűz minket az örök élet révpartjához ; erős e lánc, s meg nem szakad egyetlen szeme sem. Mit használna különben, ha egyetlen egy is elszakadna? lezuhannánk a hitetlenség örvényébe. Óvakodnunk kell tehát, hogy a Jézus neve alatt prédikált evangéliumnak, az apostoli szent hitnek egyetlen egy ágazatát sem vonjuk soha egy percig sem kétségbe. Jézus neve van minden tanon. Ez a mi hitünk lánca. S amily erős e vaslánc szeme : oly biztos és szent igaz, amit Jézus nevében hiszünk, és semmi sem kell nekünk, amit más név alatt hirdetnek. Mert egy a mi tanítónk: Jézus! Ez a Jézus név a lelkek éjjelében a ragyogó vezércsillag; nincs más.

Ez a Jézus nevében hirdetett szent hit nemcsak erőnk, hanem élvezetünk, mihelyt ezt a hitet elménkben s szívünkben forgatjuk, mihelyt gyakran reá gondolunk s útmutatásai szerint igazodunk. Ügy vagyunk e részben a Jézus szent nevébe foglalt hittel, mint a mustármaggal: ha csak szájadba veszed s nyelveden forgatod, nem csíp, de ha szétharapod, égni kezd nyelved ; úgy érzed, mintha tűz folyna ereidben, úgy hevít s melegít. Jézus szent nevét s a nevébe foglalt szent igazságot ízlelni kell s vérré kell változtatni; aki megízlelte, annak tűz nyilai ereiben, lángol, hevül s erős lesz a haláláig. Nézd csak a megízlelt hitnek erejét és élvezetét; támolyogva lép ki a vesztőhelyre a 13 éves Szent Ágnes leány, szíve szorul, előtte ég a máglya, neki van elkészítve ; pattog a hasábfa, serceg a tűz, rettenetes sors ez : élő testtel megégni; de halavány ajka egy szót rebeg : «Jezus»; s öröm neki a halál és édes az áldozat Krisztusért! Ó, mily érzelmekkel kell ajkainkra vennünk nekünk, hitben gyönge ivadékoknak, a Jézus szent nevét, melyből erőt vettek a hitbevallásra a vértanúk? I mi, akik a hitben oly gyöngék és koldusok vagyunk, mikor ők hősök voltak. Lelkük a Jézus neve által erős lett, mint az acél; de meg is becsülték e nevet. Fejet, térdet hajtottak e névre, s e névre való hitbe foglalták életüket. Akik a Jézus nevében élni tudtak, azok a Jézus nevéért szívesen meg is haltak Azért is tehát, k. h., e név, a Jézus szent neve nekünk egy véres hitvallás, millió vértanú vérétől piroslik. E név, a Jézus neve villant meg agyukban, midőn a tűz körülnyaldosta talpukat, lábukat, s fölkúszott testükön s rácsapott arcukra ; e név, a Jézus neve lebbent el ajkukról, mikor vonaglottak ; e név van megszentelve végtelen kínok és fájdalmak által, vér és tűz, szent élet és küzdelem és végleges győzelem által. E néven ragyog és ég a szent hitnek ereje és dicsősége. Jézus neve a hitnek ereje 1 «Ez a győzelem, mely meggyőzi a világot: a mi hitünk.»

Ha oly nagy s világos legyőző erő a Jézus szent neve, szenteljük meg mi is e nevet, hogy bennünk is diadalmas hatalommá váljék. Ó, k. h., hát ki merné e nevet meggyalázni?! iszonyú gondolat!... Ki merné e nevet káromolni, mely millió vértanúnak homlokán ragyog? A Jézus szent nevének káromlása a keresztény hitnek haldoklása ; vagy lehet-e káromolni azt a nevet, mely a hitnek erejét árasztja belénk? Nem taposod-e magát a hitet, nem téped-e ki szívedből a hitet, te, ki káromkodva sárba taposod azt a nevet, mely a hitnek ereje és kegyelme? Ne, ne tegyük azt, k. h. ! Teljünk el borzalommal, a legszentebbnek meggyaláztatását látva ; emelkedjünk szívünkben, mikor valakit káromkodni hallunk, föl a Jézus nevét áldó, dicsérő, imádó szentekhez, — a hitért vérüket ontó vértanúkhoz, s mondjuk : ó ti, a Jézus szent nevének véres hősei, imádjátok e nevet, mely hitünknek ereje s melyet a mosdatlan szájú nyomorék teremtés sárba ránt! Áldott, imádott szent név, Jézus neve, légy menedékünk és oltalmunk!

2. Mit jelent még a Jézus szent neve? Jelenti az örök reményt. A Jézus szent nevére építjük reményeinket, hogy mi, kik gyarlóságunkból boldogulni nem bírunk, mégis főidőn segítséget, mennyben üdvösséget nyerünk; mert Jézus annyi, mint üdvösség, annyi, mint kimentés. Ragad minket a mulandóság árja, s a mulandó életben magában sodor örvénybe a szenvedély ördöge : ki lesz az a vaskarú ember, ki e sodró árból kiúszik s ki ez örvényekből szerencsésen kimenekszik? Embernek emberi erővel ezt megtenni nem lehet, azért a hívő szív fölkiált s reménységét e szavakba foglalja : adjutorium in nomine Domini, a mi segítségünk az Űr nevéből való.

A Jézus szent neve, ha a szívben megolvadt s az ajkról lefolyt, oly édes kiáltás az Isten felé, mint a veszélyben forgó gyermeknek kiáltása, mellyel anyját hívja : «Anyam, anyám ! hol vagy? segíts !» Az ember is kegyelmet eszközöl ki magának a Jézus szent nevének hívő s bízó szívvel való segítségül hívása által: «Jezus, Jézus, lelkem üdvössége és Üdvözítője, hol vagy? veszélyben forog gyermeked, segíts ! Lelkemet ostromolják rossz gondolatok ; szívemet emészti a bosszú, a harag, az elkeseredettség kegyetlen zsarnoka, ó segíts !» K. H. ! aki így kiált az Űrhöz, aki Jézus szent nevét ily vágyódó, üdvösségét szerető szívvel rebesgeti, ó vájjon az a Jézus, ki haldokolva mondta : szomjazom, szomjazom lelketeket, ó lelketeket adjátok nekem ! — vájjon az a Jézus szívtelenül nézi majd gyermekeinek küszködő reményét s magára hagyja őket? Soha, soha ! Az Űr neve üdvösség. Azért hirdeti azt, hogy a Jézus neve az emberek reménysége, már a megtestesülésnek szent angyala, midőn Józsefhez szól álmában : «Pariet autem filium et vocabit nomen ejus Jesum; ipse enim salvum faciet populum suum». Miért fogod Jézusnak hívni, Szent József, az isteni kisdedet, mondd, miért? Mert ez a gyermek «megmenti népét». Az apostol pedig egyáltalában hirdet: Nincs más név, melyben üdvösségünket, reményünket és segítségünket föltalálnók, mint a Jézus neve. A szentírás ezáltal nemcsak kísérteteinkben és bajainkban utal oda minket a Jézus szent nevéhez, hanem minden cselekedetünkre segítséget kérni és várni Jézustól tanít. Azért veti meg hálóját Szent Péter az Űr nevében ; azért fog a szántóvető munkájához az Úr nevében ; azért szegi meg a kenyeret a családapa az Úr nevében ; mert az Úr nevében van reménységünk; reméljük, hogy Jézus szent nevéből jön segítségünk. Ah Uram, nehéz az életem, de bízom, hogy kibírom a te nevedben ; ó Uram, keserves e csapás, mely rám zúdult, de elviselem, birom a te nevedben ; terméketlen a föld s kiveri az élet küzdelme a falat kenyeret is kezemből, de a te nevedben — igen, a te nevedben akarok küzdeni, remélni és bízni!

Nem biztát-e csodálatosan a pásztorfiúnak, Dávidnak bizalma, mellyel nekimegy Góliátnak. «Hogy mered magad itt csak mutatni is, te parittyás fiú? nem látod-e ellenséged páncélját, dárdáját és szikrázó szemeit?» «Hagyjatok el, feleli a pásztorfiú, az én erőm az Úr neve, s ha az Isten hajítja kövemet, bizton talalok», s megforgatta a parittyát s vérző homlokkal borült le Góliát! Az Úr neve az én bizalmam . . . mondom én is; ha ő velem, ki ellenem? Ha elfáradok, ha elcsüggedek, újra fölkelek az Úr nevében. Ha sír és vérzik szívem s azt suttogja nekem : hiába való törekvésed és erényed, fölkiáltok: az Úr Jézus nevében állok és küzdök; a jóval soha föl nem hagyok, s ha letipornának is, akkor is csak azt hangoztatom: Jézus, Jézus segíts! Nem csoda tehát, k. h., hogy az Űr szent nevében rejlik az emberi léleknek ideiglenes és örök boldogsága is. Mert ha az Úr Jézus szent nevébe van belefoglalva hitünk és reményünk: okvetlenül szükséges, hogy e szentséges névből származzék boldogságunk is. A szentírás ezt gyönyörűen kifejezi, mikor az Úr megnyitja Szent János evangélista előtt az eget s láttatja vele a boldogokat. Minden boldogult lélek homlokára rá volt írva az Űr Jézus szent neve.

E név ugyanis, k. h. a boldogság koszorúja ; akire az Isten ráírja szent fiának nevét, az az övé ; az ő gyermeke, az ő megdicsőült szolgája ! Akire az Isten ráírja szent fiának nevét, azt lefoglalja a maga számára ; a többit, kinek homlokára nincs ráírva a Jézus neve, az bitang jószág s az ördög prédája. Azért olvassuk egyik-másik szentnek, különösen Szent Ödönnek életében, hogy szokása volt este, mikor lefeküdt, ujjával ráírni homlokára az Űr Jézus s a Boldogságos Szűz Mária nevét; így akarta magamagát lefoglalni az Úr Jézus számára. De ha az ember csak ujjával homlokára írja az Úr Jézus szent nevét, azt senki sem láthatja és senki sem olvashatja, mert ha ujját végighúzta, már nem látszik abból semmi; de az Úr dicsőséges szent nevét rá kell írnunk életünkre ; az Úr Jézus szent nevének vonásait ki kell fejezni önmagunkon, vagyis úgy kell gondolkoznunk, úgy kell éreznünk, mint az Úr Jézus. Azért mondja másutt a szentírás : írj föl engem szívedre és karodra ; írj föl belső életedre és munkádra; más szóval: légy kívül és belül olyan, amilyen volt az Űr Jézus. Aki ilyen szívvel és lélekkel, melyre rá van írva Jézus neve, él a világban : annak nagyon sok vigasza és édes békéje van, mert vele van az Ú r ; annak az Úr neve oly kellemes, mint a kiöntött illatos olaj, «oleum effusum nomen tuum»; annak az Úr neve mint édesanyjának háza ; ha sok keserűsége van, oda megy vigasztalódni — Jézus, reád emlékezés a legédesb örvendezés, és téged bírni meghalad minden gyönyört az ég alatt.

De kivált vigasz s boldogság Jézus neve halálunk óráján. Boldog, kinek homlokára van írva halálában az Úr Jézus legédesebb neve ! Boldog, kinek e név édes méz a halál keservében, mint amely szent név megnyit neki örömöt és örök életet. Ez kell nekünk, k. h.; Jézus neve legyen homlokunkon halálunk óráján ; legyen ez a mi koszorúnk s a mi koronánk; lépjünk át a másik életbe is az «Ür neveben ». Csak a halálos bűntől tiszta szív viseli homlokán a Jézus szent nevét, mert csak a tiszta lélek az Ür Jézusé. Rajta, k. h., szerezzük meg s óvjuk meg a megszentelő malasztot; ragyogjon rajtunk az Úr neve! S ha tiszta szívvel, vagyis az Ür nevében lépünk az örökkévalóság kapuja elé, az is megnyílik nekünk. Az Úr neve megnyitja az eget! Nemcsak azt, de az ég szentjei is azt éneklik felénk : Áldott, ki az Űr nevében jön! Hozsanna! dicsőség a magasságban.