Prohászka Ottokár: Vízkeresztre : I.

Amit Jézus Szent Szíve a legforróbban óhajt (1886)

"Mikor tehát született Jézus
Juda Betlehemében, Heródes
király napjában, ime bölcsek
jövének napkeletről Jeruzsálembe"
(Máté 2, 1).

K. H. ! Ügy-e csodálatos vándorút ez, melyen a messze napkeletről három szent király siet a kisded Jézushoz? Sok millió és millió ember közül csak három ! S ez a három messziről jön — akik pedig közelebb laktak, azok nem mozdultak. Ha már most valaki azt kérdezte volna az útra indült három bölcstől, hová mentek, mely város-, vagy faluba? azt felelték volna : Júdeába, de sem várost, sem falut nem ismerünk. Ha tovább azt kérdezi: kihez mentek? hogy hívják? azt felelték volna : nevét nem tudjuk, csak csillagát látjuk. Nem jött hozzájuk angyal, aki szólt volna, mint a pásztorokhoz. Csak egy csillag tünt föl az égen váratlanul s ragyogón. De ki mehet csillag nyomán? Nézz föl az égre, válassz magadnak csillagot s kövesd, ha bírod! Hová jutnál! Azért mondom csodálatosnak ezt a vándorutat; mert annyi sok mindenféle kérdés és kétség torlódik föl ellene, hogy alig győzzük felelettel, s ha egyre-másra feleltünk is, még akkor is lesz ember, aki rázza fejét, mondván: csodálatos vándorút ez, melyen messze földről út és ösvény nélkül egy csillag a vezető.

Azonban, k. h., hamar tűnik a sok kérdés és kétség, hogyha nem az útra és csillagra, hanem az út tervezőjére és a csillag alkotójára gondolunk; hogyha szemeinket arra a kisded Jézusra fordítjuk, aki a csodálatos vándorúiban szent szívének csodáit akarta föltárni s azért vezette oly csodálatosan a bölcseket. Az Isten minden műve a földön tükör, melyben jóságát s hatalmát tükrözteti; a három szent király vándorútja is azért oly csodálatos, hogy a kisded Jézusnak szeretetét s forró vágyait minél feltűnőbben tükröztesse. Lássuk csak, a született Megváltónak mely érzelmeit s vágyait ismerjük föl benne?

1. Mindenekelőtt s mindenekfölött vágyát, forró vágyát az emberek üdvözítése után. Alighogy született, leszáll a zsidó néphez az ő mennyei követe, az angyal s meghívja a pásztorokat Betlehembe — imádásra I «Nagy örömöt hirdetek nektek. .., mert ma született nektek az Üdvözítős. Látod Jézus szíve érzelmét? Mihelyt megjelenik a földön, maga körül kívánja látni azokat, kiknek üdvéért jött. Mindjárt az első szent éjben a jászol elé hivatja a népet, hogy amire őket később szóval fogja tanítani, azt most, mivel még csecsemő s beszélni nem tud, példájával lássák. De hol marad a többi? Hol marad a töméntelen pogány nép, melyhez fogva a kis Zsidóország, mint csöpp a vödörben? Amilyen széles a föld háta, s amilyen magas az égbolt, oly jelet ád ezeknek is a kisded Jézus : egy ragyogó, rendkívüli csillagot támaszt, mely az éjnek csendjében széles e földön hirdesse őt. Hogyan hirdesse? Bálaám próféta szavaival, melyeket az emberek emlékezetébe visszahívjon : «Csillag támad Jákobból, és vessző, vagyis uralkodó Izraelböl» (IV. Móz. 24, 17). Lám mennyire terjeszkedik ki Jézus forró vágya az emberek üdve után : a földre, az égre, népekre, időkre ! Ugyanis sok száz és száz évvel előre hirdeti, hogy jön, s mikor megjött, tüstént mennyei jelek nógatnak, hogy menjünk el hozzá ; szeretné mozgásba hozni az eget s a földet, hogy kiemeljen és mentsen.

2. De Jézus látta, hogy milliók közül csak három jött, a többi vagy nem érti, vagy nem törődik vele. De Jézus szíve vágya oly nagty, hogy három is sok, nagyon sok neki, aki minden egyest megváltani siet. Három embernek ragyogtatta tehát a fönséges csillagot; de megtette volna egynek is. Lám, mennyire becsüli Jézus az emberi lelket, mennyire kívánja az üdvösségét! Ha valami gazdag város vagy ország nagy ünnepet ül, éjjel is szokták a napot folytatni, emiatt mindenféle színű tüzeket gyújtanak, kivilágítják az utcákat, nagy tűzijátékot szerveznek, mely sokszor százezer forintba is került. Ezt ugyan megteszik a királynak, megteszik győzelmes hadvezérnek —• szóval nagy ritka ember, aki ilyen megtiszteltetésben részesül. Ha közülünk valaki fölmenne Bécsbe vagy Pestre s mondaná: itt vagyok, rendezzetek számomra ily tűzijátékot — esztelennek tartanák. Észreveszed- e már, mennyire szereti s becsüli Isten az embert!

Jóllehet tudta, hogy csak három ember fog megindulni imádására, a legragyogóbb, rendkívüli csillagot támasztja az égen, ragyogó tüzijátékképen rezegteti a csodálatos csillag sugarait, kivilágítja vele az éjt; s nem egy városban, hanem az egész világon észreveszik, hogy az Isten ezt a világító nagy testet valaki számára oda kitűzte az égre ünnepi kivilágítás gyanánt; mert örvend, hogy az embereket magához vonzhatja — hacsak hármat is. Mily nagyra tartja Isten az embert! Micsoda bármily tűzijáték e csillaggal szemben? Játék! Azok az apró, idestova röppenő tüzek hamar kialusznak, füst és bűz marad belőlük, egy darabra emelkednek, azután visszaesnek ; ragyogásuk kőszén-, kén- s vitriolból való. És az Isten mit tesz az emberért? Mindig nagyobbat és mindig többet, mint amennyit az egész világ bír és ér. Támaszt csillagot az égen, mely tán nagyobb, mint a föld s ragyogóbb, mint a drágakő. De sőt maga is lejön végtelen irgalommal; s hogy közelebb legyen a legszegényebbhez is, s hogy ne kelljen szolgáktól, őröktől s udvari emberektől kérni bebocsáttatást, istállóban születik. Csak az a csillag hirdeti, fönséges néma nyelven, melyet a fül nem hall, de a szív megérzi, hogy ez az ég Ura!

Ó kedves hallgatóság! Min ismerjük meg jobban Jézus szíve forró vágyát üdvünk iránt, ezen csecsemő isteni szívének legőszintébb óhaját, melynél fogva mindnyájunkat maga körül látni kívánna?! Ezért csillagokat is kész föltüntetni az égen, sőt három emberért is megteszi ugyanazt! Ki ne akarna ily forró vágynak híven megfelelni!

3. S miért hívja a napkeleti bölcseket épen csillag által, s miért nem másképen? Ismét ugyanazon okból, mert forrón kívánja az ember üdvét. Ö ugyanis mindenáron meg akarja nyerni szívüket, s hogy azt megtehesse, alkalmazkodik hozzájuk, mindenkit a maga módja szerint, természete-, állása-, foglalatosságához mérten vonzza. Hogy hívhatta volna Isten a bölcseket, ha nem csillag által? Talán zsidó próféták által? De ezeknek nem hittek volna! Tán magasból eredő dörgés és hangok által? De ezeket félreérthették volna ! Tán angyalok által? De ezeket téves hitükben talán imádták volna ! Mindezt mellőzi, s vezeti a bölcseket csillag által. Mert ők csillagvizsgálók voltak; tekintetük éjjel az égre irányult, nézték, mint járnak a csillagok pályáikon ; az Isten tehát itt, a csillagok közt kereste föl őket; csillagot támaszt ott , ami leginkább meglepte őket, s régi prófétájuknak is megfelelt; s a csillag ragyogása által világított be lelkükbe.

Az Isten szeretete s irgalma nagyságában olyan lesz tehát mint az édes anya: a kétéves gyermekkel másképen beszél, mint a tízévessel, ezt máskép kecsegteti, mint azt. A szeretet kicsinnyé teszi, gyermekké; szeretet nélkül ezt meg nem tehetné. Az Isten is, mert forrón szeret s kívánja, hogy hozzá jöjjünk, különféleképen hív, amint előre látja, hogy hívásának engedünk.

Pedig úgy tesz velünk is folyton-folyvást! Különféle jó gondolatokat támaszt bennünk, mindmegannyi csillagot! Mást és mást — a szerint, amint vígak vagy szomorúk, szenvedők vagy örvendők, szerencsések vagy szerencsétlenek vagyunk. Ha szerencsétlenek vagyunk, lelkünkben föltámad a gondolat, hogy bízzunk az Úrban, mert el nem hagy —- lám, ez a gondolat az Istentől jön, mint egy csillag; arra való, hogy téged Istenhez vezessen. Ha betegen fekszünk, lelkünkben föltámad a gondolat, hogy ez az Úr látogatása, aki ki akar próbálni, azután jutalmazni — lám, ez a gondolat Istentől jön. Abban az éjben, melyet a fájdalom lelkedre borított, úgy fényeskedik, mint egy csillag ! Ha szegényt látsz s Istenért megesik rajta szíved, ha keresztképet nézesz s elérzékenyül a Megváltó szenvedésén lelked, ezen érzelmek mindmegannyi csillagok az Istentől; sugallatoknak is mondják. Ha valamikor temetés láttánál vagy jó gyónásnál vagy, szent emberek példáján egyszerre áthatva érzed magadat valami ismeretlen mély érzelemtől, mely kényszerít s szinte rád ijeszt, hogy térj meg, élj jól — lám, ez is csak oly csillag, melyet Isten tűzött lelked homályába. S így tesz mindnyájunkkal, így tesz folyton folyvást; számlálhatlan sok csillagot gyújt lelkünkben, hogy el ne tévedjünk.

4. Kísérjük tovább a napkeleti bölcseket. Hová is vezette őket a csillag? Jeruzsálembe, Heródes király s a zsidó főpapok és írástudók elé. Zsidóország fővárosában a népnek színejava elé állította őket, hogy mondják ki nyíltan : mi az újonnan született zsidó királynak csillagát láttuk napkeleten, s imádni jöttünk őt. Gondold el csak, k. h., nem vezethette volna az Isten a bölcseket Betlehembe, anélkül, hogy kérdezősködjenek utána? Akinek csodajelt, csillagot támasztott az égen, szorult-e az a zsidókra, hogy utasait útbaigazítsák.

De Jézus szíve, mondtam, forrón kívánja az emberek üdvét, s keresi azt minden úton-módon. Ebben is kitűnik ; mert azért vezette a bölcseket Jeruzsálembe, hogy fölrázza a lakosságot álmából, hitetlenségéből. Hiszen a zsidók is látták azt a csillagot, s tudták nagyon jól Bálaám jövendölését, hogy mikor a csillag megjelenik, a Messiás fog születni; sőt még sok mást is tudtak : kezükben voltak a szentiratok, jól ismerték a próféták szavát, s mégis tétlenül s hitetlenül élték világukat.

Pedig a Messiás köztük volt, "két órányira messze volt Betlehemben. Jézus szíve nem tűrhette, hogy ez a nép oly közönyös legyen szent hite s reményei iránt, odavezette hát a pogány bölcseket: ezek szavára majd csak hisznek. Ha látják, hogy a pogányok Jézust keresni indulnak, mennyivel inkább majd ők; ha látják, hogy azok messziről jönnek, mennyivel inkább özönlenek majd ők, kik közel laknak ; ha látják, hogy idegenek tisztelik jövendő nagy királyukat, mennyivel inkább sietnek majd ők maguk hódolatára! Bizonyára megszégyenülnek s a napkeleti bölcsekkel együtt vonulnak Betlehembe ! Ezt kívánta az Úr Jézus.

Lám, mennyi mindenféle módon vonzza Isten az embert. Lehet-e valaki igyekvőbb, szemesebb, élhet-e valaki jobban az alkalmakkal, az eszközökkel mások megnyerésére, mint az Űr Jézus Krisztus? Ilyen szívet, ilyen szeretetet hozott magával! Még csak néhány napos, s máris mennyit tesz, hogy az embereket megnyerje. Angyalokat küld, azok hirdetik a zsidóknak : jertek az Üdvözítőhöz, mert forrón szeret; csak most született, s máris látni óhajt titeket. Csillagot támaszt, hogy hívja a pogányokat, megindít három bölcset, kik úton-útfélen hirdetik, hogy a Messiás született, s hódolatára sietnek. Megindítja s megfélemlíti Jeruzsálemet csak azért, hogy elhagyva a világias életet, reá is gondoljanak. Megkérdezteti nyilvánosan a főpapokat és írástudókat, hol kell születnie a Megváltónak, hogy a nép szemeit Betlehemre fordítsa, ahol őreá vár. A kisded Üdvözítő ekkép folytonfolyvást hangsúlyoztatja ama régi szót, mely őt oly szeretetreméltónak tünteti föl előttünk : örök szeretettel szerettelek, azért magamhoz vontalak könyörületesen.

K. H., az a ragyogó csillag hajdanában a bölcseket Jeruzsálemből Betlehembe Jézushoz is elvezette; elgondolhatjátok, hogy hűségüket és szeretetüket az isteni kisded kimondhatlan áldással és szívvigasszal jutalmazta. Meg vagyok győződve, hogy aki az isteni Megváltó csodálatos, lángoló vágyát az emberek üdvözítése s magához való édesgetése után csak némileg is átgondolta, annak lelkében izgettmozgott valami jó gondolat, valami jó érzelem : az a gondolat, az az érzelem, hogy ezen isteni kisded Megváltónak megfeleljen s neki hűségét az élet nehézségei s kísértései közt bebizonyítsa ; az a gondolat, hogy őt híven keresse az isteni parancsok ösvényén, nem tekintve másokra, kik őt nem keresik, vele nem törődnek. No lám, ez a gondolat, ez a jó föltét egy új csillag, melyet az Isten lelkedben támaszt. Ó, menj e csillag nyomán ; Jézushoz vezet 1 Ne hagyd el, ha néha le is tűnik emlékezetedből. Ha imádkozol, ha jó tanácsokat kérsz, ha az Isten szavát hallgatod, újra föl-föltűnik, s végleg is Jézushoz érsz. Úgy legyen.