Pater Anonymus: Adventi „betlehemi csillagunk”:

Mindszenty József

Egyik előző elmélkedésünket azzal a javaslattal zártam, hogy a mostani adventi időszakban kövessük Mindszenty József Bíboros Atyánkat a Szent Születés Ünnepének előkészítő útján. Félelemmel és a méltatlanság tudatában szeretnék papírra vetni néhány gondolatot, mégpedig a szíveinkben épülő Sacra Hungaria szellemében – idézve Mártír Bíboros Atyánk szavait.

***

ADVENT I. VASÁRNAPJA

„Újjáépítésre szükség van. Csak az a félő, hogy az építésből elengedhetetlen súlyos tételek és elemek kimaradnak. Az építéshez kell tégla és cserép, mész és cement, vas és fa, mérnöki terv és műszaki irányítás, de kell ima is, hogy a szükséges felsőbb segítség, a kegyelem ne hiányozzék... Nemcsak a külső világot, házakat, hidakat, utakat és huzalokat kell újjáépítenünk, hanem a mi belső világunkat is.” (1946-ban a Szt. Margit-triduum alkalmával, az Örökimádás templomban mondott beszédből)

A földi haza újjáépítését szorgalmazó beszédrészlet kicsengése mindenképpen arra figyelmeztet, hogy ebben az építkezésben elsősorban az Istent kereső ember lelki újjáépülésére van szükség, hiszen a Zsoltárossal együtt vallhatjuk, „hogyha az Úr nem építi a házat, hiába fárad az építő”. Az Úr nélkül nincs pontos terv, kimaradnak az „elengedhetetlen súlyos tételek”: azaz nem lesz alapos, de még elégséges sem a lelkiismeretvizsgálat, nem lesz intenzív az önnevelés munkája.

Az építéshez kell a tégla – mert miből is akarnám elfalazni a bűn útját? Kell a cserép, mert miképpen zárnám ki a gonoszság savas esőjét? Mész és cement (imádság és állhatatosság) kell, amely összetartó ereje a széteső gondolatoknak. Vas és fa (önmegtagadás és áldozathozatal) kell, amelyek rendíthetetlen oszlopai az önnevelésemnek. A mérnöki terv (jófeltételek, komoly elhatározások) és műszaki ellenőrzés (lelkivezetői irányítás, szentgyónás) szükséges a hibátlan munkálkodáshoz.

A jó háziasszonyok készülete, a karácsonyfa felállítása, az ajándékvásárlás abba a kategóriába tartozik, amelyek a külső világ építését jelzik. Ám ne legyen a sok tevékenységből adódó fáradtság, vagy fásultság megrontója a lelki töltődésnek, ne legyen viszályok, elégedetlenségek okozójává. Ezért kell a belső szilárdság, amelyet a lelki építkezéshez az isteni kegyelem ad hozzá. A mindennapi előkészületeink imádsága, a csendben odafigyelés az Úr szavára, amely szólhat a Szentírásból, a prédikáció, vagy az adventi lelkigyakorlat szavából, de szólhat a teendők között is átelmélkedett egy-egy imádságmondatból is.

Határozzam meg, hogy mi az én építőanyagom. Milyen bűn-elfalazó téglát használok, vagyis mi az az elengedhetetlen tulajdonságom, amely ki tudja zárni a kísértést – a mindennapokban jelentkező bűnalkalmat. Milyen imádságaim alkalmasak, milyen lelki erősség alkalmas arra, hogy megtartson a javulás megkezdett útján. Milyen tartóoszlopok vannak eddigi jótulajdonságaim, legyőzött hibáim tapasztalatából, amelyek most erős támaszai a haladásnak?

Ezek természetesen egyénre szabottak, de feltétlenül ügyelni kell ennek meglétére.

A terv elkészítése és a megválasztott lelki irányítás is egyéni, de kell, hogy legyen, enélkül valóban szétesik a törekvés minden jószándéka. Nem emeletes házat, nem luxusvillát építünk, tehát abnormális terveknek nincs helye. Legfőképpen látnom kell, mi az a hibám, vagy bűnöm, ami legjobban leképezi a szállást kereső Szent Család elutasítását. Ha most csak egy menedéket adó kis barlangocskát készítek is, de az legyen oltalom nekem is, a Kisded zavartalan szemlélésére. Ezt a kis barlangocskát leljék meg az egyszerű pásztorok is és napkeleti bölcsek is, azaz a családom tagjai és a környezetemben élő mindenféle életű és gondolkodású ember.

Házak, hidak, huzalok: vagyis az Isten Háza (a templom), a szeretethidak (önátadás felelősséggel) és kapcsolódások (a bűn zárlatossága nélkül beleiktatódni a kegyelembe szentgyónással, szentáldozással) – újjáépítésem, vagy inkább újjáépülésem nagy lehetősége ebben az adventi készületben.