Pezenhoffer Antal: "A katolikus hit igazsága I.(Hitvédelem)”

c. könyv bevezetője

Bevezetés

A vallás igazát fogja bizonyítani ez a könyv, mivel pedig – mint látni fogjuk majd – vallás tulajdonképpen csak egy van: a katolicizmus, a katolicizmus igazát fogja bebizonyítani. Elõre ki kell jelentenem, hogy ennél fontosabb, ennél életbevágóbb, ennél közérdekûbb bizonyítás nincs, és nem is lehet a világon. Ha ugyanis valaki még arra se kíváncsi, hogy van-e az élet után még egy másik élet is, annak álláspontjára bajosan találhatunk a józan ész határai közt mozgó magyarázatot.

Ha valaki nem kíváncsi egy regényre, egy elbeszélésre vagy színdarabra, nem csodálkozhatunk rajta. Hiszen az egész csak az író képzeletének játéka, s mi címen kívánhatjuk, hogy valaki kíváncsi legyen egy író képzeletének játékára? Bizonyára arra is nagyon érdemes kíváncsinak lenni, hogy bizonyos idõben melyik labdarúgó csapat lõ több gólt (s mégis milyen kíváncsiak az emberek erre is s a regények meséjére is!).

Ha valaki a földrajzra, a történelemre, a természet törvényeire, vagy valamely egészségügyi, vagy foglalkozása körébe vágó felfedezésre se kíváncsi, már nagyobb baj. De azért ezrek s milliók vannak, akik e hibáik ellenére is egész szépen megvannak. Kárukra van lustaságuk és érdeklõdéshiányuk, de azért a legtöbb esetben nincs akkora kárukra, hogy miatta egyenesen szerencsétlenség származna belõle rájuk.

Ha azonban valaki még arra se kíváncsi, hogy halálával vége lesz-e mindennek, vagy pedig csak akkor kezdõdik majd számára az igazi élet, melynek aztán nem is lesz vége többé soha; ha valakit még az se érdekel, hogy milyen dolga lesz az örök életben és hogy mitõl függ az, hogy ott jó dolga lesz-e vagy keserves; ha valaki egyáltalán semmit se törõdik még azzal se, akitõl véglegesen sorsa függ, sõt még az is teljesen közömbös elõtte, hogy egyáltalán van-e vagy nincs ilyen valaki, azt már lelkibetegnek kell mondanunk. A saját sorsuk iránt ilyen közömbösek ugyanis csak elmebetegek tudnak lenni. Épelméjû-e az, akinek – mikor világ körüli útra indul – egyedül csak arra van gondja, hogy a villamoson, mely a vasúti állomásra kiviszi, kényelmes helye legyen, de az már egyáltalán nem izgatja, hogy abban a vasúti kocsiban, vagy azon a hajón, ahol heteket fog majd tölteni, lesz-e helye és milyen? Pedig a mulandó földi élet és az örökkévalóság közti mérhetetlen különbséget ez a hasonlat csak halványan sejteti, de teljes jelentõségében éppen nem szemlélteti.

Nemcsak a becsülethez és a józansághoz, hanem egyenesen az épelméjûséghez tartozik tehát, hogy míg földi élete tart, minden embert érdekelje, hogy független-e õ itt a földön, vagy nem; hogy sorsát egyedül maga irányíthatja-e vagy pedig ura és teremtõje van, akinek akaratát tekintetbe kell vennie, ha nem akar helyrehozhatatlanul szerencsétlenné válni; hogy ez a valaki úgy intézkedett-e róla, hogy élete csak erre a földre szorítkozzék, vagy pedig a földi életet csak rövid próbaidõnek szánta részére azért, hogy a halál után következõ igazi élet ne örökre helyrehozhatatlan szerencsétlenség, hanem végleges boldogság legyen számára. Mutassa meg nekem a Szentírásban – hallottam nem egyszer –, hol és mikor mondta Krisztus Urunk, hogy van pokol és hogy a bûnösök oda jutnak. E kérést teljesíteni nem azért nehéz, mert bajos Krisztus Urunk ilyen kijelentésére rátalálni, hanem azért, mert Krisztus Urunk egész tanítása annyira a pokollal való fenyegetõzésen, illetve a tõle való óváson alapul, hogy egyenesen az nehéz, hogy a Megváltó minden erre vonatkozó kijelentését felsoroljuk.

Íme egy szentírási szemle, mely bizonyítja, hogy nemcsak pokol van, hanem hogy egyenesen a pokol létén alapul az egész kereszténység. Máté 3,12 (Keresztelõ Szent János prédikációja ): „Szórólapátja (a Megváltónak) már a kezében van. Kitakarítja szérûjét, a búzát csûrébe gyûjti, a pelyvát pedig olthatatlan tûzbe vetve elégeti.” Máté 5. fejezet (A hegyi beszéd) 22. vers: „Én pedig azt mondom nektek: Már azt is állítsák a törvényszék elé, aki haragot tart embertársával. Aki embertársát ostobának nevezi, állítsák a nagytanács elé. Aki azt mondja neki, hogy te bolond, méltó a pokol tüzére.”

Ha nincs gyehenna, ha nincs pokol, ha nincs ott tûz, akkor ott hogy bûnhõdhet ott valaki? 5,29. vers: „Ha jobb szemed megbotránkoztat, vájd ki és dobd el. Inkább egy tagod vesszen oda, mintsem az egész tested a kárhozatra jusson”

5,30. vers: „Ha jobb kezed visz bûnbe, vágd le és dobd el. Inkább egy tagod vesszen oda, mintsem az egész tested a pokolba kerüljön.”

A pokolba jutni tehát hasonlíthatatlanul nagyobb baj, mint egész életünkre félszemûvé vagy félkarúvá válni.

Máté 7,21-23: „Sokan mondják majd nekem azon a napon (mikor eldõl majd, ki megy be a mennyek országába): Uram, Uram, hát nem a te nevedben jövendöltünk? Nem a te nevedben ûztünk ördögöt? Nem a te nevedben tettünk annyi csodát? Akkor kijelentem nekik: Sose ismertelek benneteket. Távozzatok színem elõl, ti gonosztevõk!”

Aki tehát bûnösen kerül Isten ítélõszéke elé, még az se menti meg a kárhozattól, ha régebbi életében annyira kedves volt Isten elõtt, hogy még csodákat is tett általa.

Máté 8,11-12: „Ezért mondom nektek: Sokan jönnek majd napkeletrõl és napnyugatról, és letelepednek Ábrahám, Izsák és Jákob mellé a mennyek országában, az ország fiait pedig kivetik a külsõ sötétségre. Ott sírás és fogcsikorgatás lesz.”

Máté 10,15: „Bizony mondom nektek: Szodoma és Gomorra földjének tûrhetõbb lesz a sorsa az ítélet napján, mint annak a városnak” (mely nem fogad be titeket, sem beszédeiteket nem hallgatja, tehát az apostolokra vagy utódaikra nem hallgat).

Máté 10,28: „Ne féljetek azoktól, akik a testet megölik, a lelket azonban nem tudják megölni. Inkább attól féljetek, aki a kárhozatra vetve a testet is, a lelket is el tudja pusztítani.”

Máté 11,24: „De mondom nektek: Szodoma földjének elviselhetõbb lesz a sorsa az ítélet napján, mint neked.” (Mint Kafarnaumnak, mely Jézus tanítására nem hallgatott.) Ugyanezt mondja Jézus elõtte (a 21-22. versben) Korozainnak és Betszaidának is.

Máté 12,36: Mondom nektek: az emberek az ítélet napján minden fölösleges szóról számot adnak, amit kiejtenek a szájukon.

Máté 13,40-42: „Ahogy a konkolyt összeszedik és tûzre vetve elégetik, úgy lesz a világ végén is. Az Emberfia elküldi angyalait, hogy szedjenek össze országában minden botrányt és minden törvényszegõt. Ezeket tüzes kemencébe vetik, ott sírás és fogcsikorgatás lesz. Akkor az igazak ragyogni fognak, mint a nap Atyjuk országában. Akinek van füle, hallja meg!”

Máté 13,49-50: „Így lesz a világ végén is: elmennek az angyalok, aztán kiválogatják a gonoszakat az igazak közül és tüzes kemencébe vetik õket. Ott sírás és fogcsikorgatás lesz.”

Máté 16,26-27: „Mi haszna van az embernek, ha az egész világot megszerzi is, de lelke kárát vallja? Mit is adhatna az ember cserébe a lelkéért? Eljön ugyanis az Emberfia Atyja dicsõségében, angyalai kíséretében, és megfizet mindenkinek a tettei szerint.”

Máté 18,8-9: „Ha kezed vagy lábad botrányt okoz, vágd le és dobd el. Jobb csonkán vagy sántán bemenned az életre, mint két kézzel, két lábbal az örök tûzre kerülnöd. Ha szemed okoz botrányt, vájd ki és dobd el, mert jobb, ha egy szemmel bemész az életre, mint ha két szemmel a pokol tüzére vetnek.”

Máté 18,34-35: „Ezzel az úr haragjában átadta a poroszlóknak, míg meg nem fizette mind, amivel tartozott. Így tesz mennyei Atyátok is veletek, ha mindegyiktek meg nem bocsát szívbõl felebarátjának.”

Máté 22,13-14: „A király pedig megparancsolta a szolgáknak: Kötözzétek meg kezét-lábát, s dobjátok ki a külsõ sötétségre. Ott sírás és fogcsikorgatás lesz. Sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak.”

Máté 24,50-51: „[A szolga] ura egy olyan napon jön meg, amikor nem várja és olyan órában, amikor nem is sejti. Kegyetlenül megbünteti és a képmutatók sorsára juttatja. Ott sírás és fogcsikorgatás lesz.”

A halál váratlanul jön s minden pillanatban készen kell lennünk az ítéletre, mert másképp a pokolba jutunk: Máté 25,1-13: „A mennyek országa hasonlít a tíz hajadonhoz, akik fogták lámpásukat és a võlegény elé mentek. Öt balga volt közülük, öt pedig okos. A balgák lámpásukat ugyan elvitték, de olajat nem vittek bele. Az okosak lámpásukkal együtt olajat is vittek korsójukban. A võlegény késett, így valamennyien elálmosodtak és elaludtak. Éjfélkor kiáltás hallatszott: Itt a võlegény, menjetek ki elébe! Erre a hajadonok mind fölkeltek, és rendbe hozták lámpásukat. A balgák kérték az okosakat: Adjatok egy kis olajat! Lámpásunk kialvóban van. Nem adunk – felelték az okosak –, mert akkor nem lesz elég se nekünk, se nektek. Menjetek inkább az árusokhoz és vegyetek magatoknak. Míg odavoltak vásárolni, megérkezett a võlegény, és akik készen voltak, bevonultak vele a menyegzõre. Ezzel az ajtó bezárult. Késõbb megérkezett a többi hajadon is. Beszóltak: Uram, Uram, nyiss ki nekünk! De õ így válaszolt: Bizony mondom nektek, nem ismerlek benneteket. Legyetek hát éberek, mert nem tudjátok sem a napot, sem az órát.”

Máté 25,30: „Ezt a mihaszna szolgát pedig vessétek ki a külsõ sötétségre. Ott sírás és fogcsikorgatás lesz.”

Máté 25,31-46: „Amikor eljön dicsõségében az Emberfia minden angyalával, helyet foglal fönséges trónján. Elébe gyûlnek mind a nemzetek, õ pedig külön választja õket egymástól, ahogy a pásztor különválasztja a juhokat a kosoktól. A juhokat jobbjára állítja, a kosokat pedig baljára. Aztán így szól a király a jobbján állókhoz: Gyertek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba a világ kezdetétõl nektek készített országot!…

Ezután a balján állókhoz is szól: Távozzatok színem elõl, ti átkozottak, az örök tûzre, amely a sátánnak és angyalainak készült…

Ezek örök büntetésre mennek, az igazak meg örök életre.”

Ez olyan világos beszéd, hogy határozottabbat még elképzelni se lehet. Az emberek egy része üdvözülni fog, a másik része elkárhozik. A kárhozat épp úgy végleges, mint az üdvözülés. Az egyik éppúgy örökké fog tartani, mint a másik. A poklot tûzre jutásnak hívja az üdvözítõ és azt is határozottan megmondja, hogy ez a „tûz” örök lesz, vagyis hogy a szenvedésnek a pokolban soha se lesz vége.

Ez mind csak az elsõ evangélium volt, Szent Mátéé. Lássuk most a másodikat, Szent Márkét.

Márk 6,11: „Ha valamely helységben nem fogadnak be és nem hallgatnak meg titeket, menjetek el onnét, s még a port is rázzátok le lábatokról, tanúbizonyságul ellenük.”

Azaz ne erõltessétek az evangéliumot azokra, akiknek nem kell. Sokkal nagyobb baj az azokra, akiknek nem kell, mint nektek.

Márk 9,42-46: „Ha viszont valaki megbotránkoztat egyet is e kicsik közül, akik hisznek, jobb volna neki, ha malomkövet kötnének a nyakára és a tengerbe vetnék. Ha kezed megbotránkoztat, vágd le. Jobb csonkán bemenned az életre, mint két kézzel a kárhozatra jutni, az olthatatlan tûzre.” (Megint a pokol örökkétartóságának legvilágosabb kijelentései!) „Ha lábad megbotránkoztat, vágd le. Jobb sántán bemenned az életre, mint két lábbal a kárhozat olthatatlan tüzére kerülni. Ha szemed megbotránkoztat, vájd ki. Jobb félszemmel bemenned az Isten országába, mint két szemmel a kárhozatra jutni, ahol a férgük nem pusztul el, és a tüzük nem alszik ki.”

Márk 13,35-37: „Legyetek hát éberek! Nem tudjátok ugyanis, mikor érkezik meg a ház ura: lehet, hogy este, lehet, hogy éjfélkor, vagy kakasszóra, vagy reggel. Ne találjon alva, ha váratlanul megérkezik! Amit nektek mondok, mindenkinek mondom: Legyetek éberek!”

Márk 16,16: „Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül, aki nem hisz, az elkárhozik.”

A harmadik evangélium:

Lukács 3,9 (Keresztelõ Szent János prédikációja): „A fejsze már a fák gyökerén van. Minden fát, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágnak és tûzre vetnek.”

Lukács 3,17: „Szórólapátja már a kezében, hogy rendet teremtsen szérûjén, a búzát csûrébe gyûjtse, a pelyvát meg olthatatlan tûzzel elégesse.”

Lukács 6,25: „Jaj nektek, akik most jóllaktok, mert éhezni fogtok. Jaj nektek, akik most nevettek, mert sírni és jajgatni fogtok!”

Lukács 10,12-15: „Bizony mondom nektek: Szodoma sorsa könnyebb lesz azon a napon, mint azé a városé.” (Mely nem fogadja be az apostolokat, akik ezért azt fogják mondani, hogy „még a port is lerázzuk, ami városotokban a lábunkra tapadt”. – Lk 10,11) „Jaj neked, Korozain! Jaj neked, Betszaida! Mert ha Tiruszban és Szidonban történtek volna a bennetek végbement csodák, már rég zsákban és hamuban tartottak volna bûnbánatot. Ezért Tirusznak és Szidonnak tûrhetõbb lesz a sorsa az ítéletkor, mint nektek. És te Kafarnaum! Nemde az égig emelkedtél? Egészen az alvilágig fogsz süllyedni!” Lukács 12,4-5: „Nektek, barátaimnak, mondom: Ne féljetek azoktól, akik a testet ugyan megölik, de aztán semmi többet nem tehetnek. Megmondom én nektek, kitõl féljetek: attól féljetek, akinek, miután megölt, ahhoz is van hatalma, hogy a kárhozatra taszítson benneteket. Igen, mondom nektek, tõle féljetek.”

Lukács 12,58-59: „Amikor ellenfeleddel a bíróságra tartasz, útközben igyekezzél tõle megszabadulni, nehogy a bíró elé hurcoljon, és a bíró átadjon a poroszlónak, a poroszló meg börtönbe vessen. Mondom neked, nem szabadulsz ki, míg az utolsó fillért is meg nem fizeted.” Lukács 13,1-9: „Épp jött néhány ember, s azokról a galileaiakról hozott hírt, akiknek vérét Pilátus az áldozat vérével vegyítette. Erre megjegyezte: »Azt hiszitek, hogy ezek a galileaiak bûnösebbek voltak, mint a többi galileai, azért, hogy így jártak? Mondom nektek: nem! De ha nem tartotok bûnbánatot, épp úgy elvesztek ti is mind. Vagy az a tizennyolc ember, akire rádõlt Siloámban a torony és agyonzúzta õket, azt hiszitek, hogy bûnösebbek voltak, mint Jeruzsálem lakói közül bárki? Mondom nektek: nem! De ha nem tartotok bûnbánatot, épp úgy elvesztek ti is mindnyájan.« Aztán egy példabeszédet mondott. »Egy embernek a szõlejében volt egy fügefa. Kiment, gyümölcsöt keresett rajta, de nem talált. Erre így szólt vincellérjéhez: Három év óta mindig jövök, hogy gyümölcsöt keressek ezen a fügefán, de nem találok. Vágd ki! Miért foglalja itt a helyet? De az így válaszolt: Uram, hagyd még egy évig. Körülásom és megtrágyázom, hátha terem jövõre? Ha mégsem, akkor majd kivágod.«” Lukács 13,23-28: „Valaki megkérdezte tõle: »Uram, ugye kevesen üdvözülnek?« Ezt válaszolta neki: »Igyekezzetek a szûk kapun bejutni, mert mondom nektek, sokan akarnak majd bemenni rajta, de nem fognak tudni. A ház ura feláll és bezárja az ajtót, ti meg kint maradtok és zörgetni kezdtek az ajtón: Uram, nyisd ki nekünk! Akkor azt fogja nektek mondani: Nem tudom, honnan valók vagytok. Ti bizonygatjátok: A szemed láttára ettünk és ittunk, a mi utcánkban tanítottál. De õ megismétli: Nem tudom, honnan valók vagytok. Távozzatok egy szálig, ti gonosztevõk! Lesz sírás és fogcsikorgatás, amikor Ábrahámot, Izsákot, Jákobot és a prófétákat mind az Isten országában látjátok, magatok meg kirekesztve.«”

Lukács 14,24: „Mondom nektek, azok közül, akik hivatalosak voltak, senki sem eszik lakomámon.”

Lukács 16,22-31: „Történt, hogy a koldus meghalt, és az angyalok Ábrahám kebelére vitték. Meghalt a gazdag ember is, és eltemették. Amikor a pokolban kínjai közt feltekintett, meglátta messzirõl Ábrahámot és kebelén Lázárt. Felkiáltott: Atyám, Ábrahám! Könyörülj rajtam! Küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét vízbe mártva hûsítse nyelvemet. Iszonyúan gyötrõdöm ezekben a lángokban. Fiam – felelte Ábrahám –, emlékezzél csak vissza, hogy milyen jó dolgod volt életedben, Lázárnak meg hogy kijutott a rosszból. Most tehát neki itt vigasztalásban van része, a te osztályrészed pedig a gyötrelem. Ráadásul köztünk és köztetek nagy szakadék tátong, hogy akik innét át akarnának menni hozzátok, ne tudjanak, se onnét ne tudjon hozzánk átjönni senki. Akkor arra kérlek, atyám - kiáltotta újra -, küldd el legalább az atyai házba. Van még öt testvérem, hadd figyelmeztessem õket, nehogy õk is ide jussanak a gyötrelmek helyére. Ábrahám ezt felelte: Van Mózesük és vannak prófétáik. Azokra hallgassanak. De az erõsködött: Nem hallgatnak, atyám, Ábrahám! De ha a halottak közül megy el valaki, bûnbánatot tartanak. Õ azonban így felelt: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, ha a halottak közül támad fel valaki, annak sem hisznek.”

A dúsgazdag és a nyomorult Lázár példabeszédébõl az is jól látható, hogy ahhoz, hogy valaki a pokolba jusson és örökre ott maradjon, nem is kell teljesen elvetemültnek lenni. Láthatjuk például, hogy ez a pokolba jutott dúsgazdag egyébként milyen jószívû volt. Milyen õszintén és önzetlenül szerette rokonait és mennyire próbált rajtuk segíteni! Hogy nemcsak egészen különleges elvetemültség esetén lehet elkárhozni, azt egyébként az is bizonyítja, amiért Krisztus Urunk azzal a tizennyolc szerencsétlenül járttal kapcsolatban mondott, akiket Siloámban az összedõlt torony agyonütött. (Lk 13,4)

Lukács 17,26-30: „És mint Noé korában történt, úgy lesz az Emberfiának idejében is. Ettek, ittak, házasodtak, férjhez mentek egészen addig a napig, amíg Noé be nem szállt a bárkába. Akkor jött a vízözön és mind elpusztította õket. Ugyanúgy, ahogy Lót napjaiban történt: ettek, ittak, vettek, eladtak, ültettek, építettek. Aztán azon a napon, amelyen Lót elhagyta Szodomát, tüzes kénesõ esett az égbõl, és mind elpusztította õket. Ugyanez fog bekövetkezni azon a napon, amelyen az Emberfia megjelenik.”

Lukács 19,27: „Ellenségeimet pedig, akik nem akarták, hogy királyuk legyek, vezessétek ide, és öljétek meg a szemem láttára.”

Lukács 20,9-18: „Ezután mondott a népnek egy példabeszédet: »Egy ember szõlõt ültetett.

Majd bérbe adta szõlõmûveseknek és hosszabb idõre elment idegenbe. Amikor eljött az ideje, elküldte szolgáját a szõlõmûvesekhez, hogy a szõlõ termésébõl szolgáltassák be neki a ráesõ részt. De a szõlõmûvesek megverték, és üres kézzel elkergették. Erre egy másik szolgát küldött. Ezt is megverték, szidták, gyalázták, majd üres kézzel elzavarták. Erre egy harmadikat is küldött. Ezt is sebesre verték és kidobták. Most a gazda így gondolkodott magában: Mit tegyek? Elküldöm kedves fiamat, õt csak megbecsülik. A szõlõmûvesek azonban a fiú láttára így biztatták egymást: Ez az örökös. Öljük meg, és a miénk lesz öröksége. Kidobták hát a szõlõbõl és megölték. Vajon mit tesz velük a szõlõ ura? Hazajön, és megöli a szõlõmûveseket, a szõlõt pedig másoknak adja bérbe.« Ezt hallva tiltakoztak: »Isten mentsen tõle!« Õ azonban végignézett rajtuk és folytatta: »Mit jelent akkor az Írás: A kõ, amelyet az építõk elvetettek szegletkõvé lett? Aki e kõre esik, összezúzza magát, akire pedig ráesik, azt agyonzúzza.«”

Lukács 23,28-31: „Jézus hozzájuk fordult: »Jeruzsálem leányai – mondta nekik –, ne engem sirassatok. Inkább magatokat sirassátok és gyermekeiteket, mert jönnek majd napok, amikor azt fogják mondani: Boldogok a meddõk, akik nem szültek, nem szoptattak. Akkor majd unszolni kezdik a hegyeket: Omoljatok ránk! És a dombokat: Takarjatok el! Mert ha a zöldellõ fával így tesznek, mi lesz a sorsa a kiszáradt fának?«”

A negyedik evangélium:

János 5,14: „Késõbb Jézus találkozott vele (a harmincnyolc év óta beteggel, akit gyógyított) a templomban és azt mondta neki: »Nézd, meggyógyultál. Többé ne vétkezzél, nehogy még nagyobb baj érjen.«”

János 5,29: „Akik jót tettek, azért, hogy feltámadjanak az életre, akik gonoszat tettek, azért, hogy feltámadjanak a kárhozatra.”

János 15,6: „Aki nem marad bennem, azt kivetik, mint a szõlõvesszõt és elszárad. Összeszedik, tûzre vetik és elég.”

A tesszalonikaiakhoz írt második levél 1,7-10: „Nektek, zaklatottaknak pedig velünk együtt megnyugvást adjon, amikor Urunk Jézus eljön hatalmas angyalseregével a mennybõl, s lobogó tûzzel megbünteti azokat, akik Istent nem ismernek és Urunk Jézus evangéliumának nem engedelmeskednek. Örök kárhozattal fognak bûnhõdni: eltaszítva az Úr színe elõl és távol fönséges hatalmától, azon a napon, amikor majd eljön, hogy dicsõségét megmutassa szentjeiben és csodálatos hatalmát bennetek, hívõkben. Ti ugyanis tanúságtételünket hittel fogadtátok.” Ezen idézetek folyamán láttuk, hogy Krisztus Urunk nemcsak azt hangsúlyozza, hogy pokol van és ott tûz van, hanem azt is, hogy fõ gondunk az kell legyen, hogy a halál váratlanul ne érjen bennünket. Ebbõl jól láthatjuk, hogy kevés olyan ember van, aki akkor is üdvözül, ha a halál váratlanul éri.

A közölt idézetekbõl azt is láthatjuk, hogy nagy tévedés azt hinni, hogy a halál mindenki számára örök nyugalom. Az igazság az, hogy akit a halál bûnben ér, arra nem örök nyugalom, hanem örök gyötrõdés vár. Amin aztán többé már nem is lehet segíteni. Ezt a megremegtetõen fontos kérdést nem lehet elintézni azzal a fölényes kijelentéssel, hogy a vallás ezen ijesztegetéseitõl én nem félek, mert nem hiszek belõle semmit. Hiába mondja ugyanis valaki, hogy õ nem hiszi: még ez sem segít rajta. A józan ész még akkor is azt követeli tõle, hogy úgy viselkedjék, mintha hinné.

Ha figyelmeztetnek, hogy az edényben, melybõl inni akarok, lúgkõ van (a vallástalan élet is lúgkõ számomra, ha van örök élet, azaz ha a vallás igazat mond), bizonyára leteszem azt az edényt s egyelõre lemondok az ivásról még akkor is, ha az óvó figyelmeztetés igazában egyébként komolyan alig hiszek.

És ha séta közben arra figyelmeztetnek, hogy vigyázzak, mert a lábam alatt lévõ valami a háborús idõkbõl maradt akna, ezt se kell éppen elhinnem, és annyi azért így is bizonyos, hogy nem lépek csak azért is készakarva rá.

Pedig hát aki vallástalanul él, az rálép. S vajon mentség-e, hogy idõzített, vagyis olyan természetû ez a vallási akna, hogy nem rögtön robban, hanem a halálunk órájára van beállítva? Tehát aki vallástalanul él, akkor is oktalanul cselekszik, ha egyébként nem hisz a vallásban. Még akkor is, ha nemcsak hetvenkedésbõl, hanem komolyan mondja, hogy nem hisz. A józan esze ugyanis azt kívánná, hogy ha nem hisz, akkor is úgy éljen mintha hinne. Ha a lúgkõ kiégeti a torkomat, ha az akna letépi a lábamat, ez olyan nagy baj, hogy hozzá képest az a kis kellemetlenség, hogy egyelõre most még nem iszom, vagy hogy menet közben kitérek egy lépést az utamból, mit se számít. Világos tehát, hogyha normális ember vagyok, ezt a csekély kis önmegtagadást, ezt a kis alkalmazkodást szívesen magamra vállalom ily végzetes bajok elkerülésére még akkor is, ha tulajdonképpen nem is hiszem el a veszélyt, azaz ha a fenyegetõ baj bekövetkezésének valószínûsége alig több a semminél. Ott van például a tûzbiztosítás.
– Bizonyos, hogy le fog égni a házam?
– Dehogy.
– Valószínû legalább?

Még az se. Sõt a legnagyobb fokban valószínûtlen. Csak annyit lehet mondani, hogy nem egészen lehetetlen, hogy nincs egészen kizárva még ez az eshetõség se. Ha azonban ez az egészen valószínûtlen dolog mégis bekövetkezik, olyan nagy anyagi kár ér vele, hogy a valószínûség csekélységét a kár nagysága teljesen háttérbe szorítja lelkemben s ezért az eszem azt kívánja, hogy úgy viselkedjem, mintha a veszély valószínû, sõt minthogyha bizonyos lenne. Ezért biztosítok és fizetem is a díját állandóan halálomig, vagy amíg csak megvan a házam, vagyis amíg a veszély lehetõsége fennáll. Annyira így kívánja ezt a józan okosság, hogy ma már csak mûveletlen és eldugott falusi emberek között akad olyan, akinek a háza tûz ellen nincs biztosítva.

És ha valaki már negyven esztendeje fizeti „hiába” a biztosítás díját, vajon ki bosszankodik, hogy a háza még mindig nem égett le és hogy a díjat még hiába fizeti? Minden józan eszû ember tudja, hogy így se kidobott pénz, amit a biztosításra fizetett és fizet, mert nyugalmát vásárolja meg vele. A biztosítás ellenében nyugodtan aludhat, nem kell meglepetésektõl félnie és ez sem semmi.

Így vagyunk (illetve így lennénk, ha e tekintetben is okos ember módjára járnánk el) a vallással is. Mondjuk, nem bizonyos, hogy van Isten, és hogy van másvilág is, ahol örökre bûnhõdnek azok, akik nem vették tudomásul, hogy õk nem tehetik azt, amit akarnak, azaz nem függetlenek egy felsõbb hatalomtól. Sõt mondhatjuk még azt is, hogy mindez nem bizonyos, hanem még csak nem is valószínû. (Ennél többet még a legelbizakodottabb hitetlen se mondhat, mert hogy Isten és másvilág egész bizonyosan nincs, komolyan senki se állíthatja. Aki így beszél, csak hetvenkedik, de maga se hiszi komolyan, amit mond.) Ha tehát a vallás tanainak igazságáról nemcsak meggyõzni nem lehetne, hanem egyenesen az lenne nagyon valószínû, hogy az egész csak képzelgésen alapul: ha józan eszû és normális ember módjára viselkednénk, akkor is úgy kellene viselkednünk, mintha egészen bizonyos lenne mindaz, amivel a vallás a másvilágot illetõen fenyeget bennünket, azaz ez esetben is vallásosan kellene élnünk. Ezzel vásárolnánk meg nyugalmunkat: így lennénk bebiztosítva, hogy meglepetés, baj halálunk után se érhet bennünket.

Aki tehát nem szeret gondolkozni, aki lusta tanulmányozni, kényelmes kutatni; aki nem akar még felnõtt korábban is tanulni, s olvasni is legfeljebb olyat szeret, ami az író képzelõerejének szüleménye, tehát célja egyedül a szórakoztatás: ezt a kényelmet is megengedheti magának. Ha azonban a józan eszét felpofozni nem akarja, csak akkor lehet ilyen kényelmes, ha minden további nélkül elhiszi, amit az egyház Istennek felette való uralmát és a másvilágot illetõen elébe tár s életét eszerint rendezi be.

Nem szükséges feltétlenül tanulmányozni és vegyileg megvizsgálgatni a lúgkõre gyanús edény tartalmát, se a lábunk elõtt fekvõ állítólagos akna megvizsgálása céljából se kell mindjárt szakértõt hívnunk. Elég, ha az elsõt nem isszuk meg, a másodikra nem lépünk rá, azaz ha hiszünk a fenyegetésnek. Aki lusta kutatni, az hisz.

Aki azonban kijelenti, hogy nem hisz, de azért mégis mindenképpen inni akar, vagy semmiképpen se hajlandó az akna elõl kitérni, annak feltétlenül rá kell magát szánnia a tanulmányozásra, azaz az egész bizonyos meggyõzõdés megszerzésére, mielõtt iszik vagy lép. Ha nem hisz s mégis iszik, illetve lép, kétségtelen, hogy ostobán, sõt õrülten jár el. Pedig mennyi ilyen ostoba és õrült él közöttünk!

Mivel azonban az ember eszes állat és az eszét természetesen azért kapta, hogy használja, nem illik hozzánk az olyan hit, amely a szellemi munka helyét pótolja. Az emberi méltósággal ellenkezik ezen a téren kényelmesnek lenni; emberi méltóságunk követeli meg, hogy ne higgyünk ott, ahol tudhatnánk is, ha akarnánk.

Az érdeklõdés, a keresés, a kutatás, az olvasás tehát az, ami az eszes állathoz illik, de természetesen nemcsak a hit ellen, hanem a hit mellett szóló könyvek olvasása is, sõt elsõsorban éppen azoké. A vallástalanság mellett szól ugyanis nemcsak a kényelmünk, hanem még a gõgünk és szenvedélyeink is, míg a vallás, a hit csak úgy gyõzhet, ha kényelemszeretetünket, elbizakodottságunkat és szenvedélyeinket is meg tudjuk törni.

Az is csak természetes, hogy az ember független, tehát a maga ura is jobban szeret lenni, mint a más szolgája, mégis ez a „más” maga az Isten is. Világos tehát, hogy a vallási meggyõzõdés megszerzéséhez nagyobb erõfeszítés kell, mintha arról akarjuk magunkat meggyõzni, hogy nyugodtan kényelmeskedhetünk és szolgálhatunk ösztöneinknek ezután is. De a papokat kivéve hol vannak azok az emberek, akik a vallás mellett szóló mûveket többet és alaposabban tanulmányozták, mint a vallás ellen érvelõket? Sõt – legalábbis azok között, akik az egyház ellen vannak – hol vannak még akár csak azok is, akik a vallás mellett érvelõ könyvet csak egyet is olvastak már? Hiszen apologetikus mûvek a magyar könyvtárakban egyáltalán nem is voltak, nemcsak a „nép demokrácia” idején, hanem még a Horthykorban s Ferenc József idején se. Bizonyára nem azért nem voltak, mert igen sokan érdeklõdtek utánuk.

A józan ész alapján tehát azoknak is, sõt éppen elsõsorban azoknak kellene szigorúan a vallás elõírásai szerint élniük, akik a vallás tanainak tanulmányozására nem érnek rá, vagy nincs hozzá kedvük. Hiszen az állítólag lúgköves edényt is azok teszik le ivás nélkül, és az aknagyanús helyet is azok kerülik el, akik nem hajlandók sokat bíbelõdni azzal, hogy csakugyan lúgkõ-e az a „lúgkõ” és valóban akna-e az az „akna”.

Ezzel szemben mégis azt látjuk, hogy akiket nem érdekel a vallási kérdés, illetve érdekel, de csak negatív, csak a vallással ellenséges irányban, éppen azok élnek a legvallástalanabbul, tehát azok hajtogatják a lúgkõre gyanús edényt, s tipornak az esetleges aknákon legjobban.

Valami igen nagy bajnak kellett tehát itt lenni, nemcsak az akarat, hanem az ész körül is, ha külsõleg még olyan fölényesen viselkednek is az illetõk. „Nem félek tõle”, mondta a halálra gondolva lányának, Mária Valériának élete utolsó évében Erzsébet királyné, aki – mint ebbõl is láthatjuk – sokkal vallástalanabb volt, mint a be nem avatottak gondolják.

Nem keresztény, tehát nem okos beszéd volt ez tõle, mert a keresztény és az okos ember mindazok alapján, amit Isten nekünk kinyilatkoztatott, fél a haláltól, sõt rettegve gondol az Isten ítélõszéke elõtt való megjelenésre.

A királyné azonban azért nem félt a haláltól, „mert nem akarom hinni – mondta –, hogy van hatalom, mely olyan kegyetlen lehetne, soha se érje be az élet szenvedéseivel, a lelket kiszakítsa a testbõl és még tovább is kínozza”.

Nem tudom, e megokolásra mit felelt neki okos, vallásos és jó leánya, de én ezt feleltem volna:

Ha van Isten – pedig azt Erzsébet sohase tagadta, hogy van –, akkor õ a mi urunk, Õ rendelkezik velünk, s Õ szabja meg, hogy a szenvedésünk mikor elég. Erzsébet a világ leggazdagabb emberének a felesége volt, aki egyúttal császár és király, a világ egyik leghatalmasabb országának uralkodója és legelõkelõbb trónjának birtokosa is volt, õ maga pedig talán a legszebb asszonya. Nemcsak a pénz, a hatalom, hanem a dicsõség is oly fokban volt tehát rendelkezésére, mint kevés más embernek a földön, mint nõ pedig, a szépsége és alakja miatt is irigyelt volt. Mégis meg volt gyõzõdve arról, hogy õrá azért nem várhatna a másvilágon pokol, mert itt a földön is már túlontúl sokat szenvedett. Láthatjuk belõle, mennyit adhatunk a mi egyéni meggyõzõdésünkre.

De ha Erzsébet csakugyan a föld legtöbbet szenvedett embere lett volna, akkor se lett volna joga azt mondani, hogy pokol nem lehet, mert akkor Isten kegyetlen volna. Isten ugyanis kinyilatkoztatásában világosan tudtunkra adta és egyháza által is tanítja, hogy csak a földi szenvedés, ha még olyan sok és nagy is, nem elég bûneink letörlesztésére. Ez egyébként a józan észbõl is következik, mert hiszen mi olyan szerencsétlen teremtések vagyunk, hogy a végtelenséggel szállhatunk szembe, s ha olyat teszünk, ami tilos, valóban azzal is szállunk szembe. Világos tehát, hogy ezt nem teheti jóvá a mi véges életünk semmiféle véges szenvedése.

Az Istennel való szembeszegülés csak azért bocsáttatik meg, mert kereszthalálával maga az Isten tett eleget érte, és világos, hogy csak azok számára, akik bûnbánattal halnak meg. (Erzsébet a bûnbánat szentsége felvétele nélkül egy gyilkos tõrétõl halt meg, s annak se adta látható jelét, hogy utolsó perceiben bûnei bánatára gondolt volna.) Isten nem is bocsáthat meg annak – s a végtelen fogalma és Isten szentsége, de igazságossága egyaránt akadályozza ezt –, aki üdvösségét ne az õ kereszthalálában bízva és bûneit bánva várja. Ha pedig Istennek a bûnös embert büntetnie kell, a büntetés csakis örök lehet. Egyébként is, hogy a büntetés mekkora és milyen legyen, azt sohase az szokta megszabni, akit büntetnek, hanem az, aki büntet. Erzsébet – úgy látszik – akaratlanul is azt hitte, hogy õ Istennel szemben is császárné és királyné. De, sajnos, még sok cselédlány és munkáslány is azt hiszi.

A vallástalan német nagy fölénnyel kiáltja oda az önmegtagadó életet élõ vallásos németnek:
Oh du lieber Christ!
Wie du doch betrogen bist,
Wenn der Himmel eine Fabel ist!

(Kedves keresztényem!
De be leszel te csapva,
ha majd kisül, hogy a mennyország csak mese!)

De a keresztény talán kevesebb fölénnyel (mert ez nem szokása), de annál nagyobb logikával válaszolhatja neki:

Oh, du lieber Atheist!
Wie du doch betrogen bist,
Wenn die Hölle keine Fabel ist!

(Hát te, kedves istentelenem,
te hogyan leszel csak becsapva majd,
ha kisül, hogy a pokol éppen nem volt mese!)

Csakugyan! A vallásos ember nem járna valami túlságosan pórul akkor se, ha halála után azt kellene megtudnia, hogy felesleges volt a sok imádsága és önmegtagadása, ha azt tudná meg, hogy még sincs folytatása az életnek; hogy nincs másvilág, hogy minden érte hozott fáradsága s minden hozzáfûzött reménye kárba veszett. Számára ugyanis tulajdonképpen akkor se veszett kárba semmi.

Vallásossága miatt már a földön is becsülete volt, az önuralom, önmérséklés és önmegtagadás a hosszú élet és a földi boldogság szempontjából is hasznos, tehát nemcsak a mennyország megszerzésére alkalmas. Az egészségre is üdvös, sõt még a vagyonszerzésre is elõnyös. Aztán lelki örömökkel is jár, mert szeretetéért szeretet kap az emberektõl. Mi lesz azonban a vallástalan emberrel, ha kisül, hogy mégis van másvilág?

De a vallás ellenségei nagyon csalódnak akkor is, mikor azt hiszik, hogy az igazi keresztények mindent csak a mennyország reményében tesznek. Az igazi keresztény tudomásul veszi ugyan a mennyországot is, mert hiszen az eszét nem akaszthatja a szegre, s így tudnia kell, hogy aki az igazságot követi és az erény útját járja, végeredményben nem járhat rosszul, de elsõsorban mégis szeretetbõl cselekszik, nem pedig jutalomért. Ezért, ha a mennyország elmaradna is, a legkisebb csalódásérzet se keletkezne lelkében miatta.

Neki így is elég jutalom volna az, hogy földi életében jót tett, könnyeket törölt le, s eltöltött életét éppen ezért nem kellene kárba veszettnek tartania akkor se, ha nem lenne folytatása, hiszen az élet egyedüli célja csak a földi szeretet lenne. Mennyországról csak azért beszélt neki a hitén kívül a szeretete is, mert tudja, hogy az élet nem alapulhat máson, mint szereteten és igazságon, ez a földi élet pedig nem hazája egyiknek se.

De mi lesz azzal, akit az igazság nem érdekel, aki tanulmányozni, utána kutatni lusta, de ebbõl (mint a józan esze kívánná) nem azt a következtetést vonja le, hogy a legrosszabb eshetõségre is bebiztosítsa magát? Mi lesz azzal, aki lusta utánanézni, hogy csakugyan lúgkõ, vagy akna-e az, amirõl az egyház mindenképpen azt akarja vele elhitetni, hogy az, mégse csinál mást egész életében, mint csak a lúgkövet issza és az aknát tapossa, s így csinál annak ellenére, hogy maga a vallás is hangsúlyozza elõtte, hogy lúgkõvel vagy aknával van dolga, mely nem rögtön, hanem majd csak a halál után éget, illetve robban?

Mivel valami megmagyarázhatatlan érzés (a józan ész elnyomott szava) mégis állandóan nyugtalanítja, az ilyen ember csak azt szereti olvasni, ami ezen a téren megnyugtatja. De mivel megnyugodni csak nem tud, öntudatlan idegességében a papokat szidja. Ballépéseik alapján (melyeket oly szívesen hall és oly szívesen el is hisz) mindenáron rájuk akarja fogni, hogy õk se hiszik azt, amit õ nem hisz.

Pedig ha úgy lenne, mint õ állítja, neki akkor se lehetne belõle semmi haszna, mert hiszen mindenki a maga bõrét viszi a vásárra, s ha a papok lúgkövet isznak és aknákon járnak, az még éppen nem segít rajtam, aki szintén azt iszom, illetve azon járok. A gyarló embernek jólesik ugyan, ha azt tapasztalja, hogy nemcsak õ maga ostoba, hanem egyesek még a tanítására hivatottak közül is azok, de a dolog lényegén ez bizony nem változtat. Ha pap is van rossz vagy ostoba, abból még igazán nem következik, hogy ezen a címen hívõ is lehet az, sõt az, hogy ostoba s gyarló pap ne is lehessen, egyenesen képtelen kívánság, mert hiszen isteni csoda nélkül nem is volna lehetséges. Isten pedig nem csodákkal kormányozza a világot. Még az egyházat se.

Az egyház természetesen nem azt kívánja a hitetlenektõl vagy hitközönyösöktõl, hogy az egész életükön át ezek a pokoltól rettegjenek. A katolikus élet korántsem ebben áll. Megnyugtathatjuk õket, hogy aki már igazi keresztény, annak eszébe se jut lúgkõ, akna vagy pokol.

Ahogyan ugyanis még a jóra sem elsõsorban a mennyország serkenti, hanem a szeretet, annál kevésbé a pokol tüze az, ami a rossztól visszatartja. Mégis meg kell azonban nekik mondanunk, hogy pokol is van, sõt ezt hirdetnünk is kell, mert igaz, s mint ilyen, az embert nagyon is kell, hogy érdekelje.

Földi életet élni és a pokolra soha nem gondolni épp oly ostobaság volna, mint aknamezõn járni és aknára soha nem is gondolni. Sõt még ennél is sokkal nagyobb ostobaság. Az akna ugyanis mindössze csak azzal a kárral jár, hogy egy-két évtizeddel teszi idõszerûvé azt a halált, mely akna nélkül is mindenképpen vár ránk. Meghalni tehát akna nélkül is kell, a pokolba jutnia azonban senkinek se kell, csak az kerül oda, aki akarja. S a pokol örökké tart, az akna pedig egy pillanat alatt végez velünk. Esetleg halált nem is okoz, csak szenvedést, vagy nyomorékká tesz; és ez tart örökké.

A pokol és a pokolra való gondolás tehát igen fontos dolog. Az igazi kereszténynek csak azért nem játszik nagy szerepet a lelkivilágában, mert a félelemnél magasabb rendû dolgok: az isteni és felebaráti szeretet emelik magasabb régiókba és teszik számára feleslegessé a pokollal való bajlódást. Az igazi keresztény akkor is éppúgy szolgálná Istent és felebarátait, ha a pokol nem lenne.

Pokolra a gonoszok miatt van szükség. Az ember-állat miatt, akik csak korbáccsal, félelemmel tarthatók féken, de – sajnos – még a jobb ember is annyira gyarló, hogy nagyon okosan teszi, ha minél többet gondol a pokolra, mert hiszen csak azoknak árthat a pokol, aki akarja, de igenis, eszes nyugodtsággal. Olyanformán, mint ahogyan az érzi magát, aki tud róla, hogy a hely ahol jár, aknagyanús, de õ maga aknaszakértõ. (Mûvemet a második világháborút követõ idõben írtam, s elõtte nem egy ismerõsöm s tanítványom lépett a háborúból ottmaradt aknára, s lett miatta szerencsétlenné.)

A vallási kérdéssel való foglalkozástól tehát csak az van felmentve, akinek szellemi igényei nincsenek, mert inkább elhisz mindent, mintsem tudományos könyveket olvasson, s az agyát erõltesse. Ennek fejében hûségesen fizeti a pokol elleni biztosítási díját: az egyház parancsai iránt hûséges engedelmességgel viseltetik, életét elõírásai szerint rendezi be, és éli is le, s ha emberi gyarlóságból hibázott, bûnbánatot tart és rögtön visszatér a jó útra. Úgy viselkedik tehát, mintha bizonyosan tudná, hogy van pokol.

Ez a könyv az ilyen alacsony értelmû emberekkel szemben azoknak szól, akik nem tudnak és nem is akarnak ilyen gyermek módjára viselkedni. Akik nemcsak hinni, hanem tudni is szeretnének. Azokhoz szól, akik méltók az emberi névre: csakugyan eszes, de az eszüket használni is tudó, és használni is szeretõ emberek. De – sajnos – szól mégis még azoknak is, akik egyébként kényelmességükben megelégednének csupán a vegetatív és szenzitív élettel. Ilyen színvonalú élet mellett ugyanis az üdvözüléshez szükséges másik feltétel, a vallás elõírásai szerinti bûntelen életet, inkább csak elméletben lehet élni, de nem a gyakorlatban. Ehhez nem elégséges az együgyû, értelem nélküli élet. A keresztény erkölcsi élethez is kell értelem és mûveltség.

Olyan embereket láttam már – sajnos, nem is éppen kivételképpen –, akik vallásilag mûveltek voltak, az eszük katolikus volt, az egyház tanításának igazságát tökéletesen belátták, de mégse tudtak olyan lelki magaslatra emelkedni, hogy az erkölcseik, az életük is katolikus lett volna.

De olyanokat, akik tanulmányozás, tehát értelmi megalapozás nélkül hittek, s mégis mindig a hit elõírásai szerint cselekedtek, alig. Ilyesmi legfeljebb régen fordult elõ (természetesen akkor se tömegjelenségként), mikor még erõs, követelõ, és sújtani is tudó vallásos közszellem dresszúraszerûen kényszerítette rá az embereket középkori romlatlanságukban megmaradt s ráadásul hosszabb idõn át példás lelkipásztorral megáldott falvakban. De igazi kereszténység még így is csak azokban lehetett, akik erre alkalmas adottságokkal is rendelkeztek azok, akik szinte jónak, szenvedélyektõl menteseknek születtek.

Ma azonban már, a mozi, a rádió és televízió korában, ilyen falu lehetetlenség. Azon körülmények között, amelyekben a ma embere él, az üdvözülés szempontjából már mindenkire nézve elengedhetetlenül szükségesnek kell mondanunk a tudatos, az észen alapuló vallásos meggyõzõdést, a hit intelligens és öntudatos voltát. Vallástalan élet és bûnök még így is elképzelhetõk, sõt valószínûek, de igazi, következetes vallásosság a vallás értelmi megalapozása nélkül elképzelhetetlen. Nemcsak az ész, hanem az akarat, az ösztönökön, az emberben lakozó állaton való uralom is szellemi dolog, ugyanis gyakorlatilag elképzelhetetlen olyan egyénben, aki intellektuális vonalon egészen alacsony szinten áll.

Senki se érezheti tehát magát felmentve a vallás igazsága kutatásának kötelezettsége alól. Még az se, aki kényelmességét azzal akarná jóvátenni, hogy kijelentené, hogy õ külön egyéni meggyõzõdés nélkül is hisz, és ennek megfelelõen cselekszik is. Mit szóljunk azonban azokról, akik se nem hisznek, se nem élnek vallásosan, de a vallás igazságát tanulmányozni se hajlandók? Ezek csakugyan azok, akiknek Pascal mondta õket: nem emberek, nem eszes állatok, hanem emberi bõrbe bújt szörnyetegek, akik nem érdemlik meg az ember nevet.

De nemcsak a hit tanulmányozására van szükség, hanem egyúttal a jóakaratú tanulmányozására is. Nem azért, mintha a vallás igazsága mellett szóló érvek olyan gyöngék volnának, hogy elfogadásukhoz még jóakaratra is szükség lenne. Látni fogjuk, hogy érveink ennél „egy kissé” erõsebbek. Olyan erõsek, olyan ellentmondást nem tûrõk és az ellenvéleményt annyira teljesen legázolók, hogy ha nem a megismert igazság elleni tusakodásnak járó elítélés, akkor az együgyûségnek szóló lenézés vagy szánakozás lehet azok megérdemelt osztályrésze, akiket mégse tudnak meggyõzni.

Hogy a tanulmányozáson kívül mégis még jóakaratot kell kérnünk az Olvasótól, azért van, mert ha erre külön nem hívjuk fel a figyelmét, félõ, hogy egyenesen rosszakaratot fog tanúsítani. Csak ennek akarjuk figyelmeztetésünkkel elejét venni. A rosszakarat ugyanis csakugyan meg tudja akadályozni még a legnyilvánvalóbb igazság útját is.

Az ember rendes körülmények között, tárgyilagosan csak az olyan igazságok irányában tud viselkedni, amelyekben maga nincs érdekelve. Például nem kerül elõfeszítésébe a tárgyilagosság akkor, ha a villamoson valamelyik útitársa jegyének érvényességérõl van szó a kalauzzal való szóváltásban, hanem akkor, ha az a jegy az övé. Azt is könnyen belátja, hogy nagy vérnyomás esetén csakugyan szükséges a sok folyadék élvezetérõl való lemondás, de csak akkor, ha nem az õ vérnyomása nagy, s így nem tõle kívánják ezt a lemondást.

Egy diáknak eszébe se jut például, hogy egészségtan órán, mikor az orvos magyarázza, kétségbe vonja annak igazságát, hogy erõsen felhevült állapotban tilos jéghideg vizet inni. Óra alatt ugyanis se kára, se haszna nincs belõle, ha ezt egészségügyi szabályként elfogadja. Egész más a helyzet azonban akkor, ha édesanyja éppen akkor figyelmezteti erre, mikor labdarúgás közben a konyhába beszaladva éppen inni akar.

Míg egészségtan órán eszébe se jutott, hogy cáfoljon, most közel se fogadja el olyan szenvtelen tárgyilagossággal a szabály helyességét, hanem kifogásokat keres. Vagy azzal érvel, hogy a víz, melyet inni akar, nem is nagyon hideg, vagy azzal, hogy õ maga nincs felhevülve, vagy azt hozza elõ, hogy hasonló esetben hányszor ivott õ már jéghideg vizet, mégse ártott sohase. Az igazi ok pedig egyszerûen az, hogy inni szeretne, a várakozás nagy önmegtagadás számára, s a mindenáron való cáfolatra csak ezért van szükség.

Sajnos, a vallási igazságok szintén olyanok, hogy érdekelve, sõt nagyon is érdekelve vagyunk bennük. Ezért mindenki már eleve ellenszenvvel, rosszakarattal fogadja õket, s tárgyilagos csak az tud lenni irányukba, aki ezt a természetes ellenszenvet megfigyelni, ellenõrzi és legyõzi magában. Egy kommunistának, egy szociáldemokratának vagy protestánsnak ugyancsak könnyû beláttatni, sõt megszerettetni a maga „igazát”, hiszen csupa olyat hirdet, ami – katolikus igazságokkal szemben – könnyebbséget, kényelmet, kellemeset jelent: Ne tiszteld a papot, ne böjtölj, ne gyónj; ha elváltál, újraházasodhatsz; ne tûrd, hogy te csak munkás légy, a másik pedig munkaadó; követeld magadénak azt a földet, amelyet te mûvelsz meg, ne tûrj urat magad felett stb.

Amit azonban a katolicizmus tanít igazságként, azokból ennek éppen az ellenkezõje következik. Nem természetes-e tehát, ha az ember, aki ösztöneinek labdája, ellenszenvvel hallgatja az egyház tanítását; ha nem tud tárgyilagos lenni iránta; ha nem arra törekszik, hogy megértse, hanem azon jár az esze, hogyan cáfolhatja meg, sõt hogyan gúnyolhatja ki? Aztán Voltaire és követõi munkálkodásának eredményeként hány és hány olyan ember van, akinek már a papok személye is ellenszenves! Pedig ez is szinte lehetetlenné teszi részükre olyan igazságok elfogadását, melyek belátásából végeredményben az következik, hogy nekik majd az elé a pap elé kell térdelniük és gyónás alakjában olyan bizalommal megajándékozniuk, amelyre eddig még legszeretettebb barátjuk iránt sem voltak képesek. Így aztán nem csoda, hogy ezek ki is jelentik elõre, hogy arról, hogy valaha ide jussanak, szó se lehet, vagyis, ha az igazság ilyen sokat követel tõlük, akkor nem fogadják el. De hol van akkor az a tárgyilagosság, melyre az igazság irányában kötelezve vagyunk, s amely nélkül az igazság birtokába nem is juthatunk?

Aztán hányan vannak, akik elvált egyének, s már a második (vagy talán már egyenesen a harmadik) asszony vagy férfi oldalán élnek, s vajon van-e egyáltalán annyira erõs érv a világon , amely õket rá tudná bírni arra, hogy újra visszatérjenek az elsõhöz, vagy ha annak többet már nem kellenek, további életüket szerelmi örömök nélkül, tehát lemondásban töltsék?

Pedig ha a katolikus igazságot belátják, ez következik részükre.

Aztán ki vállalkozik ma már arra, hogy hat vagy nyolc, vagy akár még több gyermeket is elfogadjon és felneveljen? Pedig a katolicizmus igazságának belátásából ez is következik. Hát arra hány embert lehet rábírni, hogy ha nem él házasságban, akkor a szerelemnek bármely alakban megnyilvánuló örömeirõl is teljesen mondjon le? Pedig a katolikus igazságok ezt is megkövetelik mindenkitõl, még a terheltektõl is. Csak a már egészen õrülteket mentesíti a bûn alól.

Pedig hát ha a vallás igaz, akkor akármilyen nehéz is az, amit kíván, mégiscsak meg kell tenni. Az elaknásított terület megtisztítása is milyen veszélyes, veszõdséges, sõt milyen életveszélyes! Mégiscsak el kell végezni! Mindenesetre kétségbeejtõen kezdetleges hadvezér lenne, aki azon címen, mert az aknák felszedése igen körülményes, sõt többnyire emberéletet is kíván áldozatul, nem is lenne rá kíváncsi, hogy valamely terület el van-e aknásítva vagy sem.

Aztán például milyen mérhetetlen pénzbe, fáradtságba, veszõdségbe kerül a bombatámadások, különösen pedig az atombomba elleni védekezés! A gyárakat, üzemeket, sõt egész városokat a föld alá kell építeni miatta, s atombomba esetén mélyen a föld alá, s lám, mégis még ezt is tudomásul venni kénytelen az emberiség; kénytelen megkezdeni és bebizonyítani, hogy nincs számára lehetetlen akkor, mikor az életérõl van szó. Vajon az örök élet nem ér meg ugyanannyit, s azzal csak abban az esetben kell törõdnünk, ha szinte játszva tudjuk megszerezni? Pedig a vallás parancsainak teljesítése a valóságban nem is jár olyan nagy áldozattal, mint elsõ pillantásra látszik. Nem a vallás kívánta áldozatok nagyok, hanem a mi kényelmünk és elbizakodottságunk nagy. Ha megértenénk, hogy a vallási igazságok is éppúgy, sõt még sokkal jobban igazságok, mint a természet törvényei, s így hozzájuk alkalmazkodni éppúgy kénytelenek vagyunk, mint azokhoz, s ennek hatása alatt vonakodás nélkül megkezdenénk megvalósításukat, mindjárt látnánk, milyen könnyû, mennyire csekély áldozat a teljesítésük. Ha az Istennek való engedelmeskedés közepette megismernénk a vele járó szellemi és erkölcsi örömöket is, teher helyett egyenesen már itt a földön is boldogságnak találnánk. De hát most nem errõl van szó, hanem csak annak megállapításáról, hogy az emberek, ha olyan igazságokról van szó, melyekben maguk is érdekelve vannak, melyek elismerése részükre áldozatot kíván, nem is akarnak tárgyilagosak lenni. Az ilyen igazságokat ellenszenvvel nézik és ezért így hallgatják a mellettük szóló érveket is. Az olyan igazság pedig, amelyet valaki gyûlölettel hallgat, s melynek tekintetében nem arra törekszik, hogy megismerje, hanem arra, hogy ne ismerje meg s hogy ráfoghassa, hogy nem igazság, hanem hamisság vagy komolytalan mese, bizony nem is lesz kincsévé soha.

Akiben nincs jóakarat, az ezt a könyvet se fogja végigolvasni soha, hiszen már az elolvasásához is idõ és türelem kell. Jóakarat nélkül tehát senki se fogja elvégezni azt a szellemi munkát, amely a vallási meggyõzõdés megszerzéséhez elengedhetetlen.

De még ahhoz is jóakarat kell, hogy ne gáncsoskodva, ne ellenszenvvel, hogy ne úgy olvassa, mint akinek megvan már a meg nem változtatható meggyõzõdése, hanem semlegességre törekvõ lelkülettel, magát az elfogultság ellenében állandóan ellenõrizve, azaz a tárgyilagos szenvtelenség olyan lelkületével, mely az igazság megismerésének elengedhetetlen feltétele.

Aki azt hiszi, szégyen rá nézve, hogy meggyõzik, az nem arra törekszik, hogy az esetleges igazságot megismerje, hanem kétségtelenül arra, hogy meg ne ismerje. Valóságos Istencsodája lenne tehát, ha ennek ellenére is megismerné. Aki valamit eleve azzal a szándékkal olvas el, hogy megcáfolhassa, s még mint lehetõség se jut eszébe, hogy még igaz is lehet, hogy tanulhat is belõle, sõt még jobb is lehet tõle, annál nem is fog ez az örvendetes hatás bekövetkezni. Az nem is érdemli meg, hogy bekövetkezzék.

Ne felejtsük el, hogy az ember az igazságnak nem ura, hanem szolgája. Aki úrnak érzi magát vele szemben, az büntetésül szolgája se lehet soha. Nem az igazságnak van haszna abból, ha megismerjük és tudomásul vesszük, hanem nekünk. Mi nyerünk vele, mi leszünk vele gazdagabbak. Hát még ha olyan fontos, általános érdekû, még földi elmúlásunk után is érvényes, és az örökkévalóságba torkolló igazságok megismerésérõl van szó, mint amilyennek a vallási igazságok!

Csak olyan igazság válhat tulajdonunkká, amelyet keresünk, szívesen fogadunk, barátként üdvözlünk, s mint drága kincset õrzünk, de az soha, melyet ellenségként, gyanakodva fogadunk, melytõl félünk, sõt amelyet gyûlölünk. Az igazságot, mielõtt tulajdonunkká lesz, meg kell érdemelni azzal, hogy megbecsüljük, örülünk neki, szeretjük, de legalábbis nem védekezünk ellene és nem gyûlöljük.

Csak ezt értjük azon a jóakaraton, melyet az igazság megismeréshez szükségesnek tartunk s ezért az Olvasótól is kérünk, semmi többet. Csak tárgyilagosságot és elfogulatlanságot értünk rajta. Csak azt kérjük az Olvasótól, hogy ne úgy nézzen a hitre, mint ellenségére, mellyel szemben neki feltétlenül gyõznie kell, mert mint nem kívánatos, sõt megszégyenítõ vendég akarja elfoglalni lelke szentélyét, hanem ha már rég várt és megtisztelõ vendégnek nem is tekinti, legalább szenvtelenül, higgadt tárgyilagossággal nézzen elébe, s így döntse el, befogadja-e vagy ajtót mutat neki. Az Olvasónak olvasás közben állandóan ellenõriznie kell magát, hogy az igazság megismerésére törekszik-e, vagy pedig csak önmagának akar elégtételt szerezni, annak megmutatásával, hogy csak azért is neki volt és van igaza, és se felfogásán, se életmódján nincs semmi megváltoztatnivalója.

Ennyi a legkevesebb, ami az igazság iránt kötelességünk, mert az igazság felé tulajdonképpen nemcsak szenvtelenül, azaz hideg tárgyilagossággal, hanem örömmel, rokonszenvvel, sõt lelkesedéssel nekünk magunknak kellene közelítenünk, nem pedig várnunk, hogy õ jöjjön felénk, s még ezt is hideg szenvtelenséggel tennünk. Hiszen megismerése nekünk csak haszon és szerencse. Igaz ez még olyan kellemetlen, sõt borzalmas és rémítõ igazság megismerését illetõen is, mint amilyen az atombomba. Ha ugyanis már az az igazság, hogy van ilyen is és ledobását elhatározták, akkor már ránk nézve még itt is csak örvendetes, hogy legalább tisztában vagyunk vele, hogy legalább tudunk róla. Csakis így védekezhetünk ugyanis ellene, vagy menekülhetünk elõle.

Épp így, ha arról a megdöbbentõ, végzetes igazságról van szó, hogy ránk bizonyos körülmények között örök kárhozat, pokol várhat, ha már így van, annak is örülnünk kell, hogy tudunk róla, mert így legalább védekezhetünk ellene. Kivált, mikor erre a védekezési lehetõség még sokkal jobban megvan, mint az atombombánál, mert a pokol ellen, ha tudomásul vesszük s gõgünk meg nem akadályoz benne, egészen bizonyosan védekezhetünk és sokkal kisebb erõfeszítések árán, mint az atombomba ellen.

Különösen ilyen végzetes jelentõségû igazságokat illetõen azt is kívánja a józan ész, hogy még ha nem is valóságukról, hanem csak valószínûségükrõl, sõt akár ha csak halovány lehetõségükrõl gyõzõdnénk is meg, akkor is úgy viselkedjünk irányukban, mintha valóságukról szereztünk volna tudomást. (Az atombombáról se tudjuk bizonyosan, hogy ledobják, s különösen nem azt, hogy hol dobják le, mégis mindenütt védekezünk. Ahol tehát védekezünk, ott csak valószínûségrõl, sõt csak lehetõségrõl lehet szó, de semmiképpen se bizonyosságról.) Ilyen nagy veszély idején érdekünk azt kívánja, hogy még a lehetõséget is úgy vegyük, mint bizonyosságot, de teljesen õrültnek kell nyilvánítanunk azt a felfogást, hogy csak azért, mert nekünk a vallás vagy a pokol léte ellenszenves, igazságát vagy lehetõségét még csak vizsgálat alá se vegyük, a dolgot figyelemre se méltassuk, tehát az ellene való védekezéssel ne foglalkozzunk. Ha pedig mégis megtesszük, olyan dühös elfogultsággal tegyük, mely eleve lehetetlenné teszi számunkra, hogy akár a tény megállapítását, akár a vele szemben való védekezést illetõen a józan eszünk érvényesülhessen.

Nem szabad elfelednünk, hogy minden igazság, még a nekünk kellemetlen igazság megismerése is haszon és áldás számunkra (sõt éppen az ilyen természetû igazságok ismerete a leghasznosabb), mert hiszen csak így van meg a lehetõségünk arra, hogy védekezhessünk ellene. Az életösztön mohóságával kellene tehát feléjük közelednünk, nem pedig kelletlenül, sõt dühvel.