Nagy Miklós: Karácsonyi üzenet

A versek Nagy Miklós "Karácsonyi üzenet" c. verseskötetéből (börtönversek) valók. A kötetet Szeifert Ferenc (+2010) csolnoki plébános atya adta ki - Nagy Miklós egyéb írásaival együtt - 2009-ben.

Karácsonyi üzenet

Éjfél. Harangszó száll a börtönrácson át,
A nép ünnepli messze szent karácsonyát.
A hívő nép, mely annyi baj között
Reménye szent várába költözött.
Velük tartunk, mint folyóval a part,
Bár börtönőrség és rács fogva tart.
Tőlük soha semmi el nem taszít,
Eggyé forraszt velük az ősi tiszta hit.
Fényárban áldják ők a kisdedet,
Mi pállott szalmán, úgy, ahogy lehet.
Nem jelzi más, csak összetett kezünk,
Szent éjszakánkra így emlékezünk.
Mikor feltűnt a csöndes ég ívén
Pásztortüzet keresve égi fény,
S a földi lég szomjazva szedte szét
Az angyaloknak égi énekét,
Elment a sűlyos lábú porkoláb,
Emlékezünk s imádkozunk tovább.
S ahogy egy csillag fényét veti rám,
Szívem mindenkinek békét kíván.
S mintha megnyílna most a végtelen,
S a rács is nyílni volna kénytelen,
Csöndes kihullásként itatja át
A kegyelem sorsunkat:
Az Istent váró fülledt éjszakát.

1950

*

Karácsony a rács mögött

Lábujjhegyen a rácson át
Leskődtem. Most ünnepli
Az ember künn Karácsonyát.

A csönd, magány és vak sötét
Mélyében én is vágytam
Az ég mosolygő Kisdedét.

A folyosón, a rács előtt
Az őrnek unott lépte
Darabolgatta az időt.
Porlasztotta álmait
Álmatlan éjszakának
Amit az ősi vágy telít.

Jöjjön, ki barlangban aludt
Penészt poshasztó szalmán,
Megszentelni ezt az odút.
És várni azt, amit ígért
A szalmás jászolában:
A mosolyát, a melegét.

És várni, hogy már idebenn
Lassan átmelegedjék
A sorsom alatt a szívem.

1950