Adriányi Gábor: XXIII. János politikája és Magyarország

(1958-1963)

Részletek a szerző "A Vatikán keleti politikája és Magyarország (1939 - 1978) - A Mindszenty-ügy" c. könyvéből, amely 2001-ben jelent meg a Kairosz Kiadó gondozásában.

A magyar kommunista párt és annak titkos szolgálata - mint ahogyan a Szovjetunióban és a többi szocialista országban is - igen nagy figyelmet szentelt XlI. Piusz halála után várható változásoknak. Ügynökök, besúgók és indiszkréciók segítségével a pártvezetés fontos információkhoz jutott az egyház legjelentősebb bíborosairól, köztük Angelo Roncalli velencei bíboros pátriárkáról, sőt még a konklávében folyó eszmecserékről, vitákról is. A római magyar követ, Simon Gyula, a magyar Belügyminisztérium II/5-ös ügyosztályának számos szigorúan titkos jelentést küldött, amelyek ma már hozzáférhetők. A Belügyminisztérium azután ezeknek a jelentéseknek az alapján a legfőbb párt- és államvezetés számára öszefoglaló értesítéseket készített. Ezek közül különösen jelentős az 1958. november 28-i beszámoló, amelv négy írógépen írt oldalon mutatja be és elemzi az új pápa, Angelo Roncalli eddigi tevékenységét és politikai nézeteit. Az iratban többek között ez áll:

"XXIII. János pápa éles ellentéte XII. Piusznak, aki merev és ellentmondást nem tűrő személyiség volt. Ezzel szemben XXIII. János mosolygós, derűs és szívélyes. Érdeklődéssei hallgatja meg mások véleményét, hajlandó egyezkedésre, kompromisszumra is. Legalább is ilyennek látszott Roncalli korábban. Elasztikus egyéniségnek tartják, aki képes rá, hogy elsimítsa az ellentéteket és ne sértse az ellenfelet. A franciák (bíborosok) meg vannak győződve liberális szelleméről. .. az 1957 februárjában, Velencében megtartott szocialista kongresszus résztvevőihez intézett beszédében a következőket is mondta: ,Önök megértik, hogy méltányolom a kongresszus rendkívüli fontosságát, mivel az nagy jelentőséggel bír hazánk irányítás a tekintetében. Akarom hinni, hogy a kongresszust az az erőfeszítés ihleti, hogy megtalálja a közös megértés módját, amely leginkább alkalmas a társadalmi körülmények javítására' ... XXIII. János és XII. Piusz véleménye a szocializmushoz való viszony dolgában azonban mégsem azonos, mert míg XII. Piusz még csak egy levegőt sem akart szívni a szocialistákkal, addig XXIII. János számol a létezésükkel, és elismeri, hogy az élet és a társadalom megjavításán faradoznak".

A Belügyminisztérium a római követség 1958. december 3-i jelentéséről ugyancsak 1959. január 14-én még egy másik, négyoldalas kivonatot is készített. 4 témája az új pápa politikai koncepciója volt. Simon követ jelentésében kifejezetten hivatkozik vatikáni információkra, illetve az olasz kommunista párt értesüléseire. Az irat a következő összefoglalással zárul:

"Roncalli személyére, valamint a pápaválasztás részleteire vonatkozólag remélem további részletes anyagokat tudok majd küldeni. Politikai magatartását illetően azt várják, hogy elsősorban egyházpolitikai teren fog tevékenykedni, rugalmasabb és hajlékonyabb magatartást fog tanúsítani a népi demokráciákkal szemben. Kevésbé lesz szélsőséges, reakciós politikai állásfoglalások szószólója, sőt esetleg messszebbmenően megpróbálja eltávolítani a Vatikánt a politikai harcok színteréről. 'Demokratikusabb pápa lesz XII.Piusznál. Különös gonddal kíván a színes bőrűek felé fordulni, valamint általában a dolgozó nép és különösképpen a munkások egyházi vezetéséről gondoskodni. Mindezt egybevetve XXIII. János személyében a Vatikán egyházpolitikai és politikai vonalvezetésének szempontjaból bizonyos fokig pozitív változás várható. Ennek első jelei már az eltelt idő alatt is megmutatkoztak.

A római Kúriában és az új pápa politikájában bekövetkezett változás a Belügyminisztériumot arra indította, hogy 1959. március 20-án egy négyoldalas összefoglaló jelentést készítsen a magyar püspöki kar és a Vatikán viszonyáról, valamint tárgyalási lehetőségekről. Ebben a minisztérium részletesen kitér az 1945 és 1959 közötti, egyház és az állam viszonyát érintő eseményekre, valamint a lehetséges jövőbeli tervekre. Roncalli bíboros pápává választásában döntő fordulatot lát, amely lehet ugyan tárgyilagos megítélés vagy taktika, de az bizonyos, hogy az új papa nem köti magát a szokásjoghoz, a vatikáni protokoll gátló szabályaihoz, és egyetemes zsinatot is meghirdetett. Mivel XXIII. János pápa tervbe vette, hogy tavasszal Velencébe utazik és ott találkozni akar a magyar, csehszlovák, lengyel és litván püspökökkel, így ezek a püspökök, mint a magyarok is, meghívót kaptak. A magyar püspöki kar elnöke, Grősz kalocsai érsek felmérte egy esetleges talalkozás előnyeit és hátrányait, de aggodalmát is kifejezte, hogy helyes-e és a magyar egyház igazi javát szolgálja-e, ha a kiküldött püspökök a való helyzetet tárják fel apápának, és ezt a hazaerkezes után majd úgy értékeli a kormány, mint rosszakaratu információk közlését.

A remélt találkozóra nem került sor. A kommunista kormányok nem engedték, hogy a püspökök találkozzanak a pápával. Az alapvető változás XXIII. János keleti politikájában csak 1960-ban következett be amikor a konklavétól kívánt konzervatív bíboros-államtitkára, Domenico Tardini meghalt. Most a pápa szabad kezet kapott, és államtitkárának kinevezte 79 éves barátját, Amleto Cicognani bíborost, aki teljesen az ő rendelkezésére állt.

Mindszenty bíboros az 1956-os forradalom és szabadságharc leverésekor, november 5-én az Amerikai Egyesült Államok budapesti követségén talált menedéket. A magyar titkosszolgálat természetesen ott is állandóan megfigyelés alatt tartotta, és a kommunista sajto 1957 óta álhíreket terjesztett róla. Az új rezsim bosszúja, a tömeges letartóztatások, elitélések és kivégzések miatt, amelyek korábbi munkatársait is érintették, arra gondolt a prímás, hogy elhagyja a követséget és kiszolgáltatja magát a hatóságokknak. Washington azonban ezt megtiltotta."

1958. október 9-én meghalt XII. Piusz pápa és a Mindszenty-ügy mozgásba jött. A bíboros elleni támadások az esedékes konklávé miatt újra erőre kaptak, és felmerült a kérdés, hogy a prímás Rómába utazhat-e. Jóllehet Mindszenty feljegyzései nem egyértelműek, és azt sem lehet tudni, milyen tárgyalásokat folytatott ő evvel kapcsolatban, úgy tűnik, hajlandó volna Rómába utazni, ha a magyar kormány hogy az amerikai State Department a Konzisztoriális Kongregáció beleegyezésével ebben az ügyben egy jegyzéket intézett a magyar kormányhoz. Feltételezhető, hogy a magyar kormány azzal a feltétellel egyezett volna bele Mindszenty római utazásába, ha soha nem tér vissza. Mivel sem Washington, sem Róma ilyen garanciát nem adott, a magyar kormány megtagadta a kiutazást, és a bíboros ellen sajtóhadjáratot indított. Egy egész sereg kormánynyilatkozat és újságcikk látott napvilágot, amelyek azt állítják, hogy Mindszenty tulajdonképpen egy szökött rab, akit az 1956-os "ellenforradalmi" tevékenységéért még külön is meg lehetne büntetni. ...